Konok Péter: Ódon rém lenne asszonyod, Bayer?
Régi élőhalott lenne hát asszonyod, a sír és a lét peremén egyensúlyozó, iszonytató porhüvely, ódon rém, akit a vér és az élet utáni őrjöngő vágya elmúlni nem enged, de kővé dermedt szíve mindörökkön-örökké a drága fény után eped, mit többé soha el nem érhet?