2026. június 29-én (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)
Egyre több publicistától és értelmiségitől olvasom-hallom, hogy Magyar Péter leállhatna a kampány üzemmóddal, hogy színházat, tv-sorozatot, cirkuszt csinál a politikából és a parlamenti munkából, hogy vissza kellene fognia magát. Nos, hogy őszinte legyek, nekem sem szimpatikus az a túlmozgásos működés, ami az új miniszterelnököt jellemzi, ugyanakkor belátom, hogy váltani is nehéz lenne: ha az országos ismertséget és az arra épített óriási politikai sikereket a rámenős stílus, a kemény beszólások, az azonnali riposztok hozták, akkor könnyű beleragadni egy olyan szerepbe, ami tán nem is esik messze az adott ember személyiségétől.
És halkan teszem hozzá: nem is ez a lényeg. Annak idején például Orbán Viktor nem kevés munkával szabta át arculatát: leszokott a hadarásról, az évi egyszeri hajvágást konszolidált frizurára váltotta, a borostás fizimiskát simára borotválta, szónoklatait higgadt stílusban, olykor atyáskodó öblögetéssel adja elő. És? Mire mentünk vele?
Magyar Péter ebben az állandó készenlétet igénylő, mindent és mindenkit nyomás alatt tartó, minden pillanatban visszavágni kész őrületben persze hibázik is. De becsületére legyen mondva, képes hibáit nyilvánosan is belátni (lásd például az igazságügyminiszter-jelölést), hajlandó elnézést kérni (lásd például a Polgár-ügyet). Én nem emlékszem, hogy az előző tizenhat évben akár egyikre, akár másikra lett volna precedens. Bármiről is lett légyen szó, Orbán Viktor, ugye, inkább meghosszabbította Bicskéig.
Magyar Péter megítélését tehát nem arra kellene alapozni, hogy mennyire szimpatikus, elegáns vagy decens a magatartása. A történelem (de akár már a jelen) ítéletét a tettekre és eredményekre kellene alapozni. Ha a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság vagy a számvevőszék tagjait az ő személyes szimpátiája és döntése alapján választják, ha a közbeszerzéseket családtagok és haverok nyerik, ha igyekeznek bebetonozni a Tisza kétharmadát, akkor cseberből vederbe kerültünk.
De ha lesz új, valóban demokratikus alkotmány (evidenciák és tudománytalan abszurdok nélkül), ha lesz új választási törvény (amely kizárja az irreális hatalmi túlsúlyt), ha visszaállítják a fékek és ellensúlyok rendszerét, ha valóban független lesz a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok (és ha ezek nem kezdenek túlkompenzálni, és nem tartanak házkutatást minden fenyegetődző félnótásnál), ha megerősítést nyernek a civil szervezetek, ha kis hazánk ismét működő demokrácia lesz, ha az EU-s pénzeket a magyar nép és gazdaság üdvére használják fel, akkor Magyar Pétert a magyar történelem legnagyobbjai között fogjuk emlegetni.
Legyen így!
