Ady Endre: Csaba új népe

Ady Endre: Csaba új népe
És mi mind, Csabának új népe, / Egymásra-lelten esküszünk, / Hogy a Bakonyok Bakonyából / Minden rest álom messze tünt. // Itt már csak igazságtevés jön, / Mert a bűnösök már nagyok: / Adjon a Sors belénk oly bosszút, / Amilyent Csabának hagyott.

Baranyi Ferenc: Kifosztva

Baranyi Ferenc: Kifosztva
Elvették tőlem a Himnuszt, csak mert elénekelték. Most itt állok az ország ajtajában, hol valaha kopogtatnom se kellett, állok a küszöbön, semmit sem érzek, mert elfeledtették velem, hogyan kell megörülni a hazaérkezésnek.

Ágoston Hugó: Bukarestben Bogdán Bemberével

Ágoston Hugó: Bukarestben Bogdán Bemberével
szóval fel-felugrottunk D.-hez még élt A Hét D.-vel olyan jókat lehetett dumálni Szentkuthyról Berijáról a maja kultúráról Bethlen Miklósról a civilizált világ alkonyán ezek a purpárlék bennem még nem foszlottak köddé még fel tudom idézni a kissé kesernyés mosolyt a sokat próbált erdélyi férfiarcon

Berend T. Iván: Nagy művész és lehetetlen fráter

Berend T. Iván: Nagy művész és lehetetlen fráter
Izrael az egyetlen ország, ahol nem játsszák Richard Wagner darabjait. Nem tiltja semmiféle törvény vagy szabály, de a közfelháborodás olyan nagy, ha műsorra akarják tűzni, hogy az előadás meghiúsul. Daniel Barenboim kétszer akarta ezt a gátat áttörni.

Molnár Vilmos: Bogdán László csodálatos élete

Molnár Vilmos: Bogdán László csodálatos élete
Bogdán László a zoknijába rejtve átcsempészte Oroszország rubelkészletének felét Kazahsztánba. Azóta Kazahsztán felvirágzott, az orosz nemzetgazdaság nehézségekkel küzd. Bogdán László egyszer majdnem visszanyerte kártyán a románoktól Erdélyt.

Ady Endre: Az eljátszott öregség

Ady Endre: Az eljátszott öregség
Ahogy nőnek az árnyak, / Ahogy fogynak az esték, / Úgy fáj jobban és jobban / Az eljátszott öregség. // Ez az én két vén szemem, / Habár sok szépet látott, / Mosolygós öregúrként / Nem látja a világot.

Orbán Ottó: Dal reményről, eszményekről

Orbán Ottó: Dal reményről, eszményekről
Míg bénán bámulom, hogy egyenlőség, testvériség és szabadság, / Minden megrendült, amiben valaha hittem. / „Repülni tudsz!”, hitegetett a szikrázó magasság, / És most a föld nyüvei zabálnak föl itt lenn.

Zelk Zoltán: Közel a nap

Zelk Zoltán: Közel a nap
Milyen fiatal az apám! / Tizennyolc évvel ifjabb nálam, / Ülünk a piros plüssdíványon / Egy csillagon, egy volt szobában / S mert fölizzik a kis vaskályha, / A falakról a dér lemállik, / Szívem fölenged, s szólok én: / Nem volt barátom sem a hó, / Sem a napsütés.

Füst Milán: Öregség

Füst Milán: Öregség
S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak a szamóca, de az annál duzzadtabb és pirosabb ajak is? S hol vagy te mellemnek oly irtózatos dalolása? S hol a kín és hol az áldás, amelyet most hiába keresek eszelős utaimon, görbe bottal a kezemben?