VERS/ZENE – Új Hét

Demény Péter: Egy ember sorsa

További „sors”, hogy Tar Károly tavaly megkeresett, fordítanám le románra Az ismert katonát. Aztán januárban rám írt, s arra kért, fordítsam le a halála előtt. Kilencvenedik évét taposta akkor, mégsem hittem, ami sajnos mégis bekövetkezett. A fordítás elkészült, de már későn.

Elementáris erő kis imposztor-szindrómával – Bródy János háromórás koncerten búcsúzott el, hogy azonnal vissza is térjen

A háromórás, két felvonásos koncert alatt pedig bekerült minden, ami ezt az első nyolcvan évet igazán meghatározta – így a Hungarian Blues című, 1980-ban megjelent első önálló lemez is, amellyel, mint mondta, „frontemberré avanzsálódott”...

Bródy János: Az első nyolcvan év

Elszállt az első nyolcvan év / Széthull a tükrében a kép / A művész, ha volt egyáltalán /Csak ámul a disszonancián / Felnőtt sok elszánt nemzedék / A téren egy padon üldögél / A bölcsen lemondó szenvedély / A vágyak bújócskát játszanak / Elszállt az első nyolcvan év

Markó Béla: Ó, Attila, segíts nekünk!

Egyszer ember, máskor fűszál. Ilyen a demokrácia. Ahol mindenkit ki kell cserélni előbb-utóbb. A koldust és a királyfit is egyaránt. A portást és a miniszterelnököt. Mert hogyha nem, a penészről is könnyen azt fogjuk hinni, tavasz van. Zöld a mező körös-körül.

NJF: Hogyhogy léteztek még?

A kissé közhelyes – ám reális – szöveg patriotizmusa elviselhető. (Nekem a „patrióta” Netanjahu nagyon nem fér bele...) A kérdés – how are you still alive? hogy lehet, hogy még élsz?– bennem is sokszor fölmerül(t). De töretlenül remélem (ha-tikva), hogy túlélnek.

Szilágyi Domokos: Magyarok

... nagynéha, talán, meglehet, hogy izzón szívébe hasít: élnek – ha élnek – rokonok a Kárpátoktól le Vasig; s itt benn és odakünn konok dühvel marják egymást: mit elvet az egyik, az a jó az ellen- félnek... egyik a másra acsarog és támad újra, újra, újra...

Shakespeare: Hamlet nagymonológja – Nádasdy Ádám fordításában

Mert ki tűrné a sok szégyent, csapást, / zsarnokságot és nagyképűsködést, / lenézett szerelmet, kijátszott törvényt, / a vezetők arcátlanságait, / a csöndes embert érő száz rúgást, / ha nyugalmát megadhatná magának / egy puszta pengével?

Demény Péter: A küszöböt rágom – Nádasdy Ádám halálára

Ember volt, nagy költő, remek tudós. A tudományt nem valamiféle elérhetetlen magasságból művelte, hanem úgy, mint egy valaki, aki az adott témáról éppenséggel többet tud, mint más. Az attitűdjében az éppenséggel volt a fontos, nem a többet.

M. Á.: SzP levele SZL-nek – „Jöjj, hazudj valami elfogadhatót”

Két szemednek izzó fénye villog felém, Ezt nem feledem, sosem feledem. Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók, Jöjj, hazudj valami elfogadhatót. Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem, Csak jöjj, csak jöjj szívem.

Bajor Andor: Boldog költők élete | Remember – erdélyi arcképcsarnok

Első útja a veteményesbe vezet, ahol a paszulybokornál mindjárt szemébe ötlik valami rendellenesség. Valahogy nem olyan a zöldpaszuly, mint amilyen szokott lenni. A költő hamarosan rájön: a paszulyt valaki keresztezte kardvirággal. Ugyanis az indákon lovassági kardok csüngenek.