Bukarest, „azok a lázas hetvenes évek”. Bembere mohón járja be a helyszíneit. Persze nem egyesül, egyedül el van veszve. Állandó helyszín: legénygarzon Dimitrov colț cu Mihai Bravu. Ott lakik, lakunk az Oborul Nou utcában a Liceul Iulia Hașdeu és a magyar iskola (akkor még nem Ady Endre, szocializmus van) mögött, „linóleum-padló, olyan szép a tabló, áaaá…” Csiki Laci is lakott ott, kezdetben leterített paplanon a friss Kriterion-szerkesztő, aztán gumimatracon: ahányszor mozdult, bólogatott is bölcsen, de Bogdánnak már a Hervay Gizitől örökre kölcsönbe kapott kinyitható (össze nem csukható) strandágy jutott. Később lett igazi ágy is, de mindig jutott valaki a strandágyba és a linóleumra terített paplanra, majd matracra is.
Bogdán Laci félévig állandó lakó volt, olyan értelemben, hogy a „györgypista” (Ştefan Gheorghiu) kvázi kötelező újságíróiskolába küldte el a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör. Erről sose beszéltünk. Székely baráti köreimben neki volt a legszebb mély hangja.
Bemberének én neveztem el a sajtóház közeli tombolva virágzó Prahova vendéglő kerthelyiségében. Azért neveztem el így, mert utánozhatalan székelyes bájjal így ejtette a rendelést: bem bere, sört iszunk. Így kezdődött a legenda. Az eredet körül, előfordul a legendákkal, vesengés, viszálykodás van. Bogdán, a költő részben magát jelöli meg forrásnak (ami nem logikus, hiszen ő nem nevezhette el saját magát), részben valamiféle konzseniális egyidejűséget, kollektív apaságot tételez, ami már jobban hangzik költőileg, de jóval később beszállt szerzőnek Vári Attila is, a másik nagy konfabulátor, még nekem is elmondta, hogy Bogdán nem találhatta ki, mert ő, Ata találta ki… egy szót se szóltam. Érdekes hogy utoljára mindkettőjükkel a vásárhelyi Continental szállodában találkoztam utoljára, nem sokkal a haláluk előtt…
Ezeket csak a tények kedvéért mondom, nem hiúságból. Bemberét lassan a többiek is Bemberének szólították, így emlegettük egymás között. Hogy kik? Hát akikből összeállt a Bembere-legendakör. De hiába húzom-halasztom a dolgot: tulajdonképpen arról van szó, hogy nagyon megszerettem Bemberét, nagyon hiányzik.

Bogán László költő, író 2020 augusztus 10-én halt meg, egy hétfői napon. Hat éve nincs velünk. Amikor most ezeket írom, már augusztus 10-e van. És hétfő. Viszlát, Bembere.

bogdán lászló: ágota képeslapjai

ágoston hugónak

ágota képeslapjain te is szerepelsz, ő is, én is
mindannyian szerepelünk mindegy hogy elküldte-e őket
vagy nem küldte el nincs jelentősége annak sem hogy megkaptuk-e
ágota képeslapjain – in concreto – nincsen szó bemberéről
kolimáról sincs noha lehetne (hol van kolima?)
tralfamadorról sincs nem is beszélve az üzemanyagárak
stabil emelkedéséről vessétek össze a berlinben kapható
német sör árának az emelésével vagy ne vessétek össze
bánom is én a ti bajotok de akkor is a pénzről van szó
megint és újult erővel a pénzről amiből nem lehet soha elég
de ez – megengedem – lehet átverés is ki kit ver át?
áprilisban is bedőlünk – és milyen szívesen – a napsütésnek
és nyakunkon vannak máris a felhők, gomba vagy cápaalakúak
akár határállomások kedélyesen szimatoló vámostisztjei
ugyanis ágota – – – –
de hát kinek beszélek én? miért suttogunk?
itt nincs senki meghűlve itt nincs is senki
egyáltalán tudjátok ki ágota? mit jelent nekünk ágota?
tudtok ti ágotáról akármit is egyáltalán?
és mit tudtok ha szabad kérdeznem? nem éppen ezáltal
lesz gyanús kedveseim éppen ezáltal lesz meggondolkoztató
különben is ágota minden el sem küldött képeslapja
bennünk van szívünkben őrizzük őket amit még nem
ellenőriznek bár mit lehet tudni? mikor elindul a vonat
a szívünk úgyis meghasad és akkor előbukkannak (ha ugyan
elindul) gyermekkori szerelmek tisztások és a balsejtelem
lüktető pontocskái közül előkerülnek ágota képeslapjai is
az összes
mindenről szó lesz bennük egy mellékmondat egy hasonlat
mindenkinek jut csak bemberének nem csak róla nincs szó
egyetlenbenegy árva hasonlat sincs bemberéről
a határállomásokról a lelkivigaszról a sörről
„nuku híradásˮ – adja hírül ágota egyik különösen kedves
képeslapja egy másikban viszont azt olvashatjuk fennhangon
„így megy ez!ˮ
mondjátok meg ágotának azóta már
afrikába is elmehetne bembere hiszen emelkednek a kőolaj
s velük párhuzamosan a sörárak és már bokassa is
csak egy levitézlett császár („abzug bokassa!ˮ)
és a romana téri kávézóban ahol annyit és annyiszor
szóval ott sincs már vörösbor és hogy miről hallgatunk
azt is tudjátok de ha mégsem forduljatok ez ügyben is
bizalommal i. j. kritikushoz mindannyiatokat üdvözöllek
nincsenek hírek csak a föld forog ez a mozgó dilibánya
szalud!

bogdán lászló: a tulajdonképpeni kerettörténet melyben színre lépnek sorra a versek hősei 

bembere richárd alfonsót én találtam ki nem bembere richárd alfonsót hugó találta ki de lehet hogy mégis ágota? bemberét mi találtuk ki a berlin teraszán találtunk rá vagy lehet mégis a cinában? „ki írta a bemberét?” kérdezte hugó maliciózusan a később érkezőktől és vera rögtön tudta azt is hogy mikor (!) „hát a jelenben” – vigyorgott b. még ő is itthon vadászott az asztal sarkán ült örökké érkezőben-távozóban örökké félúton de vera nem figyelt rá verát már nehéz lett volna leállítani kire figyelt? vera már a szellemtörténeti korszakolásnál tartott „körülbelül – mondta – az évszámra persze nem esküszöm meg” azt azért mégsem igen vera rögtön tudván tudta hogy „a bemberét valamikor a dugó dani idején írták igen mackó úr kalandjai szárazon és vízen dugó dani titkos úton dugó dani és kelep anyó szeleburdi hilda a gyurkovics lányok bembere” FELSZÍNEN TARTJUK MAGUNKAT ÉLÜNK de legalábbis éltünk befejezhetetlen a jelen mindenekelőtt a linearitás most még nem tartunk itt most még a berlinnél tartunk most még hetvenkettőnél tartunk vagy hetvenegynél tartunk? mindenesetre kitartunk bál a savoyban jazzbandek az éjszakában tömbházmesterek azok a lázas hetvenes évek még az elején és egy kissé rekkedtes hang és jött két görög és három dalmát az asszonylelkek mind oly éji barnák és a tükörbe néznek vágyakozva mert ifjúságuk vissza szél se hozza ebbe – tisztázzuk jó előre – én még nem folytam be ezt csiki és hugó „csinálta” szép nyarak voltak mindenesetre gombavacsorák zsíroskenyerek rumok a rumospoháron keresztül minden szép rózsaszínűnek látszott és a sörök soha annyi külföldi cseh német és lengyel sör kicsiny hazánk zsúfolt kertvendéglőiben és akkor AKKOR ahogy pallasz athéné zeusz fejéből KIPATTANT AZ ÖTLET és neve is volt bembere volt a neve és nem az a fontos hogy ki találta ki közös szerzemény volt mint annyi minden igazság szerint engem neveztek bemberének mert hugó szerint ostoba vigyorral és 200 letagadhatatlan tájjellegű akcentussal kérdeztem bem bere?* mikor nem igen azóta is de mind kevesebb külföldit TEHÁT BEMBERE de nem én (ezúttal) hanem richard alfonz a hősszerelmes magánzó utazó valamint utánzó és csőrfuvolás kalandozásai magánzásai ejtőzései szeánszai utazásai és utánzásai szárazon és vízen a tarka ökörben a tranzit kávéházban föld alatt és levegőégben tudatunkban sőt még azon is túl ázsiában európában amerikában antarktiszon (ahol barátságot köt két lánypingvinnel) valamint az összes dimenziókban magritte képein malraux imaginárius múzeumában afrikában nem! „kikérek magamnak” mondaná bembere „oda nem hívott meg bokassa őrmester a későbbi császár (egy köztársaság császára nesze neked államjog európai közgondolkodás)” és más mesék valamint a TRALFAMADORON (tralfamador az a bolygó ahonnan a repülő csészealjasok jönnek – kurt vonnegut jr harmadik nemzedékbeli német amerikai szívtelen közlése szerint is BÉKE VELETEK) és ez még mindig csak a cím a főcím és a vásznon elúsznak bokassa császár négerbarna testőrei a bukaresti utcák elúszik az olt és elúszik a nílus a nautilus az alligátorok az alig telt torok és elúsznak mind a hetvenes évek és ez még mindig csak a cím még mindig csak a címeknél tartunk a meghatározásoknál a szerepeknél vagyis a BEMBERE LEGENDA és egy erdélyi domb valahonnan 1772-ből ahol gróf kálnoky antal tulajdonát képező és büszkén legelésző teheneket (tehénkéket) bámul bembere (meredten amint arról maga is mesél majd) azután elmegy a cseh erdőkbe pihenni a sinai félszigetre a vörös téren is megfordul majd (lősz vőgősz) sörözik prágában „a minisztériumok városában” átmegy rajta a brandenburgi kapu és megszervezi a nemzetközi postástalálkozót világ postásai egyesüljetek és azóta is ebben taposnak egyszóval értitek házmesterek az éjszakában** tömbházmesterek és éjszaka és fenyegetettség és sötétség és „süllyedünk” – mondta Bé aki többször nem is tűnik fel – süllyedünk – mondta az utcán az örmény templom előtt fél hatkor*** még nem sötétedett**** de valahogy mégis a gesztenyefák árnyékába tűntünk mintha nem is lettünk volna és tényleg kérdem most voltunk-e? feloldódtunk 201 a természetben ahogy mindég is szerettük volna már majdnem feloldódtunk „a kis nyúltelep felavatása igazi ünnep volt” idéztem rousseau-t bé röhögött már majdnem feloldódtunka gesztenyefák árnyékrajzolatai között amikor mégiscsak ránk találtak utánunk nyúlt az emberi világ vakok forogtak körülöttünk arcukon a megbékélés mosolyával és ez a mosoly hiába volt békés és hiába idegesített bennünket az iszonyatig volt akárcsak a gesztenyefák csábos (?) árnyéka a méltóságteljesen terpeszkedő örmény templom és a csilingelő forgalom ÉS VÉGRE MI IS VOLTUNK le se tudtak volna tagadni körülöttünk forogtak „na vajon – kérdezte bé és felém fordult – süllyedünk?”

* iszunk sört? ** „házmester fn 1. Házfelügyelő. 2. biz 3 dl borból és 2 dl szódavízből álló kimért ital. Kért egy t.” (Magyar Értelmező Kéziszótár) *** „mai időszámítás szerint ami a hetvenes években fél hat volt az a nyolcvanas évek délutánjaira fél hétre módosult” (Bembere jegyzeteiből) **** „hát mi ez ha nem a fejlődés?” grimaszkodik bembere (INGAÉVEK) 

bogdán lászló: még

– továbbra is belterjesen –
még élt Dankanits fel-felugrottunk A Héthez
Vilit röhögtük ahogy idétlenkedik a pingpongasztalnál
aztán beültünk Hugóhoz sakkoztak Laziccsal
az ezeregyedik partit folytatták állítólag vezették is az eredményeket
és valahol megvannak kiegészülnek folytatódnak ezek a partik
valahol sértetlenül mint egy gömbben
még megvan ez az egész és összeér bár szerintem főleg edzés volt
egy soha be nem következő MÉRKŐZÉS-re való felkészülés
mert mindenki tudta X az önjelölt teniszbajnok az asztali teniszbajnok és csuklóit gyakran erősíti decispoharak sőt söröskriglik emelgetésével is
mint mindannyian szóval fel-felugrottunk D.-hez még élt A Hét D.-vel olyan jókat lehetett dumálni Szentkuthyról Berijáról a maja kultúráról
Bethlen Miklósról a civilizált világ alkonyán ezek a purpárlék bennem
még nem foszlottak köddé még fel tudom idézni a kissé kesernyés
mosolyt a sokat próbált erdélyi férfiarcon az asztaliteniszbajnok X
Dänikenről is szövegelt igen emlékek a jövőről hat évvel a földrengés…
erről nem erről soha és Bembere is utazott már a tudatunkban
neves költőhöz vitte el Hugó az időközben elkészült részleteket
csak tudnám hova sodorta el ezeket a kéziratlapokat a történelmi szél „a fülemen kinőtt a lelkem – így az egyik töredék mert eleve töredékeket írtunk a kelet-európai kultúra alkonyán – kézenfogtam és idvezültem” „olyan se hús se hal” mosolygott állítólag a költő a Tralfamadoron tudtuk meg időközben X-től aki mindent tudott már akkorra sőt azelőtt is csak bölcsen hallgatott (amikor nem kellett volna) a Tralfamadoron másképp élik meg meg át az időt és a teret következésképpen Bembere esetleg egyiptomi fáraókkal is találkozhatna ott vagy esetleg magával Mózessel is ki tudja Attilával nohát meséljünk esetleg Ulrike Meinhoffal is élhetne együtt a hős Bembere a terror nyugdíjjogosult amazonával aki szintén ott nyüzsög szervez és szervezkedik örök illegalitásban a mélybolsi ideológia utóvédharca a Tralfamadoron sem ér véget mert nem az idő és a tér a fontos de az eszme vagy legalábbis az eszme árnyéka bár ha nincs földi értelemben halál akkor eleve „csak játék” az egész eldöntendő mennyire veszélyes mennyire megy vérre ha a vér folyamatosan pótolható de ezt már a hetvenes évek végén gondolom a Berlinben amikor felidézzük Bemberét és azt is mondom így már eleve reménytelen az egész mit sem ér az egész csalás de akkor még ért és Dankanits is élt még és A Hét
meg Bembere is utánzott és utazott
még minden megvolt még – – – – – –

bogdán lászló: a berlin eleste

a berlin eleste a vendéglők benépesítése honfoglalás
amikor lazics akkor éjszaka
Amikor b. egy másik éjszaka
amikor hugó és ennek a versnek a hősei egy harmadik éjszaka
a csapat állandóan cserélődött a szerelmek is végül is mi nem?
meghódítottuk berlint akkoriban velünk is mindenütt
lehetett találkozni mint cigány a szódáskocsisok bóklászó lovával
de ezek nem az időknek vége és korántsem csak ezeknek
elöl a zászlóval van IVAN ILJICS moszkvai hivatalnok
civilben madártömő lennék mutatkozik be b. egy idegennek
az ország hétokleveles madártömője közül az egyikszuronyát
bemártja a szelíd AMZEL a későbbi madárijesztő-tervező
osszeroskad OSZTAP a török alattvalók szovjet gyermeke
az odesszai kikötők réme rémes ez az egész hugó már
felemeli a vodkáspoharat ha legalább színe lenne vagy szaga
de AKAKIJ AKAKIEVICS már kézitusát vív egy MATZERATH nevű
alakkal (civilben fűszeres és regényhős) és KLIM SZAMGINT
fejbe veri HANS CASTORP hogy aztán összerogyjon ő is
akinek egyetlen hibája hogy rossz oldalon áll dünnyögi bembere
az menjen át a másik oldalra és felnégyelik és mordállyal verik fejbe és hasbaszúrják és megbombázzák és névrokonunk újra csak belső ellenállásáról purpárlézik amikor HOFMANNSTHAL
százados ugrik a géppuska mögé és a vörös zászló – átmenetileg –
lehanyatlik és a nap is eltűnik a diadalív árnyékában és megjelennek a kicsi zöld emberek
pókok fehéregerek úthengerek
sakálok vonítanak az ösztönök mezőiről a szív hangjai
de ki kell bírni ki kell bírni
a brandenburgi kapu árnyékával az arcán
kitárt karokkal fekszik SZTYEPÁN KOLCSÁGIN
mellette FRANZ BIBERKOPF ketten a névvel is rendelkező
hősök közül, akikről nem hallgatnak a krónikaírók
menjetek a hörög lazics – folyton nyavalyogtok
b. már üvölt és az asztalt veri és az alexanderplatzra
begördülnek a tankok lőporfüstbe tűnnek át támolygó pincérek
unottan szedik össze a poharakat az üvegeket a fény felé
fordítják a testeket és a pikoló összetölti a maradékot
és a katyusák ugatásába a kirúgottak danolása közepette
megindulnak a mindenkori megalázottak és megszomorítottak
kányec filmá mondom és megjelenik a Nagy Címlista
(1981)