Richard Wagner Die Walküre című művét először 1870-ben Münchenben mutatták be. A Los Angeles Philharmonics először 1938-ban adta elő szabadtéri színpadán, a Hollywood Bowlban. Elképesztő lehetett, amikor tizennyolc (nem kilenc vagy négy, ahogy szokás) kosztümös harcos valkür ereszkedett le dörgés, villámlás és füst közepette fehér lovon a hollywoodi dombokról. Nem kevésbé volt történelmi horderejű, amikor Francis Ford Coppola alkalmazta ezt a zenét 1979-es, Apocalypse Now című filmjében.
A Los Angeles Philharmonics a múlt évadban újra előadta a Walkürt félig concert, félig szín revitt módon, a világhírű építész, Frank Gehry diszleteivel a félig szinházzá alakított Walt Disney koncertteremben.
Amikor nagy művészről és lehetetlen fráterről beszélek nem két emberről van szó, hanem egyről. Több ilyen volt. E jelenség klasszikus példája a barokk festészetet megteremtő, kiemelkedő művész, a 16. és 17. századok fordulóján élt Caravaggio, aki nemcsak lehetetlen fráter volt, de gyilkos is. Kevésbé közismert név, de híres detektívregények írója, az angol Anne Perry aki tizenéves korában megölte barátnője anyját, majd börtönbüntetésének letöltése után ötven sikeres könyvet publikált. Muszorgszkij súlyos alkoholista volt, kiszámíthatatlan és durva volt a viselkedése, ha részeg volt.
Bár közel sem ennyire szélsőséges módon, de ebbe a kategóriába sorolható Richard Wagner is, a zeneművészet kiemelkedő óriása, a Walkür zeneszerzője. Tizennégy operája, nyolc kötetnyi esszéje, egy önéletrajza és tízezer levele önmagában is hatalmas művészi teljesítmény és hagyaték. De ennél jóval többről van szó: korszakos újításairól, melyek ma is meghatározóak. Wagner Liszt Ferenccel együtt a zenetörténetben a “Romantikusok harca” néven ismert művészeti vitában a modernisták megtestesítője volt, szemben álltak Johannes Brahmsszal, aki – bár sohasem vágyott vezéri babérokra – a tradicionalisták táborának vezéralakja volt.
Wagner művészete a hangzás újdonságain kívül más újításokat is tartalmazott. Talán a legismertebb ezek közül a wagneri “Gesamtkunstwerk”, a kompex művészet, melyben a költői szöveget, a zenét, és a vizuális élményt együttesen akotja meg ugyanaz a művész. Ő álmodta meg a bayreuthi új operaház koncepcióját és formáját, az épület minden részlete az ő elképzeléseit tükrözi. Ha ma operába megyünk természetes számunkra, hogy a zenekar egy úgynevezett zenekari árokban ül. Wagner építtette így az új operaházat, őelőtte a zenekar az operában ugyanazon a szinten helyezkedett el, ahol most a nézőtér első, legelegánsabb része van. A régi elrendezés emlékét őrzi ennek a nézőtéri résznek a francia (fauteuils d’orchestre) és angol (orchestra) neve is. Wagner kikísérletezte, hogy milyen módon tudja úgy besűllyeszteni a zenekart, hogy a hangzás és a szinházi vizuális élmény ne sérüljön. Az ő nevéhez fűződik a nézőtér elsötítése az előadás alatt, ami a nézők figyelmét a színpadra koncentrálja. Őelőtte az operaházi nézőtér találkahely volt, ahol a nézők csevegtek, egymást látogatták páholyaikban, nevetgéltek, miközben az előadás folyt. Wagner vitte győzelemre, hogy a hallgatóság tiszteletben tartsa, hogy a többtételes zene egyetlen egész mű, vagyis az ünneplés, tapsolás csak a mű legvégén ildomos.
Ezen kívül még új hangszert is tervezett, a “Wagner tubát”.
Wagner 1813-ban Lipcsében született. Hat hónappal születése után apja tífuszban meghalt. Ezt követően anyja együtt élt, feltehetően férjhez is ment Ludwig Geyerhez. Tizennégy éves koráig Wagnert Wilhelm Richard Geyernek nevezték. Részt vett a drezdai felkelésben 1849-ben, ami miatt, a letartóztatást elkerülendő, emigrációba ment Párizsba, majd Zürichbe és tizenkét évet töltött emigrációban.
A fiatal Wagner antikapitalista baloldali nézeteket vallott, az anarchista Bakunyin nézetei hatottak rá. Később azonban szésőséges nacionalistává vált. A német kultúra fölényének hívője lett, és szélsőségesen antiszemita nézeteket vallott. 1850-ben publikálta hírhedt antiszemita esszéjét, Das Judenthum in der Musik (A zsidók a zenében), melyben azzal ítélte el a zsidó zenészeket – kortársai közül elsősorban Mendelssohnt és Meyerbeert –, hogy nem európai kultúrát képviselnek, csak ismételgetik, amit mások szereztek, hogy nyereségért korrumpálják a művészi színvonalat. Így vált Wagner Hitler és a náci rezsim legnagyobb kedvencévé. A bayreuthi fesztiválokon Hitler és vezérkara ott ült (közülük többen aludtak) a nézőtér első sorában.
Izrael az egyetlen ország, ahol nem játsszák a darabjait. Nem tiltja semmiféle törvény vagy szabály, de a közfelháborodás olyan nagy, ha műsorra akarják tűzni, hogy az előadás meghiúsul. Daniel Barenboim kétszer akarta ezt a gátat áttörni. 1991-ben müsorra akart egy Wagner darabot tűzni, de a népharag nem engedte. Másodszor, 2001-ben egy fesztiválon valóban előadta a Walkürt, de nem az Izraeli Filharmonikusokkal, hanem vendégszereplő német együttesekkel.
Wagnert azonban nem lehetett sem kitiltani, sem kisajátítani. 2025-ben Európában közel1,500, az USA-ban 10, Magyarországon 8, Japánban 13 és Kínában 3 Wagner opera előadás volt. A lehetetlen frater – Muszorgszkij és Caravaggio esetében is – háttérbe szorul a nagy művész mögött.
A szerző blobejegyzése 2026. augusztus 7-én.