… avagy. csinálhatta volna szebben is, kislovag, avagy. csinálhatta volna szebben is, kislovag Sulyok Tamás lemondtatását. (Az, hogy nem maradhatott, magától értetődő, azt hiszem, ezzel minden józan ítélőképességű polgár egyetért. És nem csak azért nem maradhatott, amit a múltban NEM csinált, hanem azért, mert nem volt garancia arra, hogy a jövőben nem FOGJA csinálni. Esetleg akadályozni (megakadályozni új Alkotmánybíróság esetén nem tudná) sürgős jogszabályok hatályba lépésének gyorsaságát.

Nem a múltbéli bűnök, még nem is a köztársasági elnöki tekintély lerombolása, sőt, nevetségessé tétele, méltatlan viselkedése, hanem a jövőbeni kilátások azok, amelyek miatt intézkedésre volt szükség.

Ne feledjük: Magyar Péter többször, több, kvázi békés megoldást is felajánlott, melyek lényege az önként távozás Ennek szükségességét, állítom, Sulyok maga is az elő perctől belátta.. Mindazonáltal végig azt a benyomást keltette, hogy nem azért nem választ békésebb utat, mert makacs és mert nem tudja, mi lesz a dolog vége – hanem azért, mert továbbra is Orbán irányítása alatt áll. Távolról vezérelt játékautó. Nincs szabad akarata.

Mint ahogy nem lehet szabad az a nép, amelynek egy másik nép hozza el a szabadságot, úgy nem lehet szabad akarata annak, aki más akaratából került pozícióba. Ez a tény önmagában minden „békés” próbálkozást eleve lehetetlenné tett. Sulyok még meg is kérdezte Magyart: hová kell benyújtania a lemondását (nem tudta?), aztán nyilván kapott egy telefont, és megmondták neki: sehova. A hála mégis lehet politikai kategória.

Ilyen körülmények között aligha akadhatott más megoldás. Egy tényezőt ugyanis elfelejtenek a bírálók. Ha nem is közvetlen, de Sulyok távozása, mint távvezérelt potenciális akadály, ki nem mondott feltétele az uniós pénzek hazahozatalának. Mondhatjuk: de hát minden jogszabályt aláírt (ami nem egészen így van, hiszen vannak még teendők), ám hol lehetünk biztosak abban, hogy ez a jövőben is így lesz? Ha egyszer, mint láttuk, nincs önálló akarata, mi a biztosíték arra, hogy nem fog akár húsba vágó törvények hatályba léptetésnek késleltetésével parancsra operálni?

A bírálók legfőbb érvként azt hajtogatják, hogy a módszer, ahogy most Sulyokkal szemben alkalmaztak, bármikor újra alkalmazható. Ezt nem egészen értem, bár nem vagyok jogász, tudtommal a magyar nem precedensjog. Hivatkozni nyilván lehet rá, de ez nem bír megsemmisítő következménnyel. Valóban egyszeri, személyre szóló, kivételes esetről van szó. Az azonban igenis akárhányszor előfordulhat (miért ne?) hogy Sulyok késlelteti egy, az Országgyűlés által elfogadott jogszabály hatályba lépését. Ez utóbbi sokkal reálisabb veszély (volt), mint a vele kapcsolatos egyedi eset megismétlődése.

Érdekes, hogy lényegében ugyanazok, akik sürgetik a bukott vezetők törvényes felelősségre vonását, most éppen a gyorsaságot kifogásolják, az alkotmányosságra hivatkozva. Ha viszont azzal az érvvel találják szembe magukat, hogy a demokrácia igenis lassú, és csak minden szempontból kétségbevonhatatlan bizonyítékok esetén lehet eljárni – ezt eleresztik a fülük mellett. És sürgetnek rendületlenül. Már három hónap is eltelt és még mindig üresek a börtönök? Nahát!

Csak halkan gondolom: csak nem savanyú a szőlő?

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 8-án.