Közel a nap ha hátranézek,
Hatvan év térdel már mögöttem,
Tudom, jégcsapként csüngenek majd
December ereszén a percek –
Milyen fiatal az apám!
Tizennyolc évvel ifjabb nálam,
Ülünk a piros plüssdíványon
Egy csillagon, egy volt szobában
S mert fölizzik a kis vaskályha,
A falakról a dér lemállik,
Szívem fölenged, s szólok én:
Nem volt barátom sem a hó,
Sem a napsütés.
