Carl Spitteler: Csak király, Pávaszem

Carl Spitteler: Csak király, Pávaszem
Cornelius Clemens most türelme-vesztve ily szóval fordult az ügyefogyotthoz: „Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?” A rabszolga arcát sötét gőggel emelte: „Csak király.” A konzul hallgatott, részvéte felkelt s az ember sorsán hosszan eltünődött.

Tompa Gábor versei

Tompa Gábor versei
Az ember egy ilyen vadállat: / saját fajtáját falja fel, / s bár hűlt helyén kőszobrok állnak, / nem szavatolja semmivel, // hogy az utókor nem hörög majd, / alakra, színre egyaránt, / mert oldalán épp nem török kard, / hanem pénzváltótáskapánt / díszelgett korhű lenyomatként...

József Attila: Én nem tudtam, Harag

József Attila: Én nem tudtam, Harag
A kézirat hasonmása a Kelet Népe 1942. május 1-i számában jelent meg, tehát ugyanott, ahol a költőnek Barta István által készített fényképe. A vers fényképén nincs dátum, a hasonmás-közlésen viszont a vers alatt ezt olvashatjuk: 1935. VIII. 7. Ez a dátum szedve van.

Markó Béla: Erdélyi útikönyvek (Születésnapi levél Bodor Ádámnak)

Markó Béla: Erdélyi útikönyvek (Születésnapi levél Bodor Ádámnak)
Biztos, hogy van valahol egy másik bejárat. Ahol mindenki idegen. Az is, aki soha ki sem mozdult. Nem a főúton kell jönni. Nem a kivilágított színpadon. Csak hátul. A kulisszák mögött. Egy füstölgő, ócska autóbuszban. Eljutni azok közé, akik valóban élnek még. Akik még halnak is.

Markó Béla kilenc szonettje az ÉS-ben

Markó Béla kilenc szonettje az ÉS-ben
A formától függ minden? Így igaz. / Mintha az összehajtható idővel, / akár egy könnyű papírrepülővel / kísérleteznénk. Jól hangzik. Vigasz // vagy inkább vád? Hogy semmi tartalom? / Bárkinek szolgál, aki megtanulja / s a hozzáértést csodának hazudja?

Markó Béla: Poétai számvetés, Könyörgés versért

Markó Béla: Poétai számvetés, Könyörgés versért
Megörökítve semmisíti meg, akit szeret. Ebből táplálkozik. Miközben azt hiszi, nem változik. Pedig így tartalommá lesz a forma, s hiába képzeli, hogy megmarad, mi mulandó. Kezéhez vér tapad, nem festék. Inkább élni kellett volna.

Kosztolányi Dezső: Csacsi rímek

Kosztolányi Dezső: Csacsi rímek
Felszólítom amaz úri embert, ki a ramazúri alkalmával a mazúri mocsaraktól elszaladt: mivelhogy nem malícia, hogy immáron Galícia táján jár a milícia, írjon K. D. név alatt. || Mit ér, mit ér két félteke, ha lóg az ember féltöke. || Atlasz: hanyatlasz!