VERS/ZENE – Oldal 3

Demény Péter: A küszöböt rágom – Nádasdy Ádám halálára

Ember volt, nagy költő, remek tudós. A tudományt nem valamiféle elérhetetlen magasságból művelte, hanem úgy, mint egy valaki, aki az adott témáról éppenséggel többet tud, mint más. Az attitűdjében az éppenséggel volt a fontos, nem a többet.

M. Á.: SzP levele SZL-nek – „Jöjj, hazudj valami elfogadhatót”

Két szemednek izzó fénye villog felém, Ezt nem feledem, sosem feledem. Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók, Jöjj, hazudj valami elfogadhatót. Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem, Csak jöjj, csak jöjj szívem.

Bajor Andor: Boldog költők élete | Remember – erdélyi arcképcsarnok

Első útja a veteményesbe vezet, ahol a paszulybokornál mindjárt szemébe ötlik valami rendellenesség. Valahogy nem olyan a zöldpaszuly, mint amilyen szokott lenni. A költő hamarosan rájön: a paszulyt valaki keresztezte kardvirággal. Ugyanis az indákon lovassági kardok csüngenek.

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

És mi becsben, hírben álltunk, / Míg tartott a küzdelem, / De becsünknek de hirünknek / Vége lett nagy hirtelen. // Kik nem voltak a csatán, a / Diadalhoz jöttenek, / S elszedék a koszorúkat, / Mert a szóhoz értenek.

Gábor Andor: Altató, Látomás, Miért? Megvertek egy asszonyt, Sokat kell szenvedned tavaszodér’

És most már minden, minden vérbe ful, Meg nem marad se lomb, se szár, se tő, Elmúlik minden, múlhatatlanul, Mert most már semmi meg nem menthető. // Siket kövek ti, tompa emberek, Már nem segit sem törvény, sem sereg...

Carl Spitteler: Csak király, Pávaszem

Cornelius Clemens most türelme-vesztve ily szóval fordult az ügyefogyotthoz: „Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?” A rabszolga arcát sötét gőggel emelte: „Csak király.” A konzul hallgatott, részvéte felkelt s az ember sorsán hosszan eltünődött.

Tompa Gábor versei

Az ember egy ilyen vadállat: / saját fajtáját falja fel, / s bár hűlt helyén kőszobrok állnak, / nem szavatolja semmivel, // hogy az utókor nem hörög majd, / alakra, színre egyaránt, / mert oldalán épp nem török kard, / hanem pénzváltótáskapánt / díszelgett korhű lenyomatként...

József Attila: Én nem tudtam, Harag

A kézirat hasonmása a Kelet Népe 1942. május 1-i számában jelent meg, tehát ugyanott, ahol a költőnek Barta István által készített fényképe. A vers fényképén nincs dátum, a hasonmás-közlésen viszont a vers alatt ezt olvashatjuk: 1935. VIII. 7. Ez a dátum szedve van.

Kovács András: Szervác, Pongrác, Bonifác | Tíz egérke víg regéje

Egyedül voltunk egérkék. / Egy csak egy. Magam maradtam. / Egérrágta ceruzámat, Citerámat megragadtam, / Hogy megírjam, elregéljem: /Tízből mint maradt csak egy! / S tán maholnap egy sem. Én sem. / Jaj, be víg, be furcsa kegy!

Markó Béla: Erdélyi útikönyvek (Születésnapi levél Bodor Ádámnak)

Biztos, hogy van valahol egy másik bejárat. Ahol mindenki idegen. Az is, aki soha ki sem mozdult. Nem a főúton kell jönni. Nem a kivilágított színpadon. Csak hátul. A kulisszák mögött. Egy füstölgő, ócska autóbuszban. Eljutni azok közé, akik valóban élnek még. Akik még halnak is.