A smink az arcon
a smink az arcon úgy áll
mint felhők állnak égnek
egyetlen szélfúvásra
odébb áll néhány réteg
ám újra egybegyűlnek
mint bárányok a réten
kezesek tiszták balgák
az égi tükörképen
de amott lent a földön
sár van olvad a festék
e kozmikus mosolygást
nem arcra méretezték
s míg megölték a bárányt
a szeget kézbe verték
a rezzenetlen arcon
smink helyett csak verejték
Homo politicus
Az ember egy ilyen vadállat:
saját fajtáját falja fel,
s bár hűlt helyén kőszobrok állnak,
nem szavatolja semmivel,
hogy az utókor nem hörög majd,
alakra, színre egyaránt,
mert oldalán épp nem török kard,
hanem pénzváltótáskapánt
díszelgett korhű lenyomatként,
ám mára már divatjamúlt,
így zajlik a globális ankét,
mely bűnbakot vagy vértanút
egyként dicsőít és leleplez,
hogy múltra fröccsen mind a sár,
hisz nem fűződhet szent nevekhez
csak a méltatlan, korcs halál.
A honvágy hűlő habjai
Halvány zöldekkel nő a pázsit
kaliforniás kert ölén,
a távolság a múltba ásít,
halált idézve könnyedén,
s te mélységek öblébe ringnál,
de csak felszínek habja jut,
hullámok csapnak karjaidnál,
rád zárják fojtó ablakuk,
sorsodra nincsen magyarázat,
seholra semmi sebtapasz,
tudatalattid bőrig ázhat,
elmúltál, mégis megmaradsz;
sehová vezet minden ösvény –
bejárhatnád a poklokat,
nem ingerel se hím, se nőstény,
nincs kéz, mely üdvöt osztogat,
babrálgathatsz az elmúlással
mely nevetséges vagy groteszk,
vergődhetsz, mint egy vitorláshal,
életed habzó humoreszk,
hódolhatsz hűs határtalannak,
mely örvényekbe csábított,
sejtjeid szótlan szétszaladnak,
s már széthullásod áhítod…
végszó
Aranybabérral díszes dalnok,
kortárs zenéddel fess alá,
mint székére forrt hivatalnok,
ki rendek tomporát nyalá,
s üdvözítésre pengne lantod,
de pusztulást remél a dal,
s ha mégis tovább kell maradnod,
nincs föld, mely ápol s eltakar.
Kovács András Ferenc – Tompa Gábor: Nichts zu Tutun
Megülni hosszan a Café Tutunt,
míg Bolyai szinuszunk kalkulálja –
mi, mint narancslé, néha szétfutunk,
s nem bűvöl már filigrán haiku bája,
mütyürt, fütürt meg szép passzét ununk,
amiként bűzlő iszapját a rája,
mert meglapult fejünk ma még burung –
sok szoknya pang, ha nem nyúlunk alája,
míg nagymamánk nyaral Burundiban,
mert Ruandában két korondi van –
ott gyúrnak masszát, maszájt, masztabákat,
míg a Tutunban homokos a sör –
nem ihat abból csak okos aktőr –
s az influenza vidáman kaszálgat.
2011. március
Kovács András Ferenc – Tompa Gábor: American dream
Komédiázni, mint egy ócska filmen,
tátogva, mint egy hollywoodi hal,
vagy vérfarkas, ki holdig úgy rivall,
mint pásztorjátékokban kerge Hymen,
s nem kis költő, ki mit se nyert e rímen,
bár szája szélén ihlető szivar,
s zokog, míg nylon falvédőt kivarr,
vagy elmereng egy volt bárói címen,
ha nem lehet már Brad Pitt, Al Pacino,
s nem mondhatja, hogy: „Veritas in Vino!”
Nem döfhet keblen szép vámpírokat –
hát végső snittet bénán nyírogat,
s még írogat tán, kedden, gyászkeretben,
vagy sírokat forgat fel gyászmenetben.
2011. március
Tompa Gábor (1957) neves színházi rendező és költő, versei gyakran reflexívek, a magány, a szerelem és a társadalmi-politikai valóság témáit járják körül. Fontosabb kötetei közé tartozik a Homo politicus, A nagy perspektíva és A késdöfés gyöngédsége. Stílusa szimbolikus, olykor töredezett, a létkérdésekre fókuszáló líra.
Jellemző versek és kötetek:
Homo politicus (versek): Társadalmi látlelet.
A nagy perspektíva (Versek): Elmélkedő, távlatosabb hangvétel.
A késdöfés gyöngédsége: Korunk folyóiratban versekből összeállított kötet.
Munkássága elismert, a Helikon folyóiratban is publikál, versei a Vajdasági Magyar Digitális Adattárban is elérhetőek. (AI)
