VERS/ZENE – Oldal 2

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

És mi becsben, hírben álltunk, / Míg tartott a küzdelem, / De becsünknek de hirünknek / Vége lett nagy hirtelen. // Kik nem voltak a csatán, a / Diadalhoz jöttenek, / S elszedék a koszorúkat, / Mert a szóhoz értenek.

Gábor Andor: Altató, Látomás, Miért? Megvertek egy asszonyt, Sokat kell szenvedned tavaszodér’

És most már minden, minden vérbe ful, Meg nem marad se lomb, se szár, se tő, Elmúlik minden, múlhatatlanul, Mert most már semmi meg nem menthető. // Siket kövek ti, tompa emberek, Már nem segit sem törvény, sem sereg...

Carl Spitteler: Csak király, Pávaszem

Cornelius Clemens most türelme-vesztve ily szóval fordult az ügyefogyotthoz: „Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?” A rabszolga arcát sötét gőggel emelte: „Csak király.” A konzul hallgatott, részvéte felkelt s az ember sorsán hosszan eltünődött.

Tompa Gábor versei

Az ember egy ilyen vadállat: / saját fajtáját falja fel, / s bár hűlt helyén kőszobrok állnak, / nem szavatolja semmivel, // hogy az utókor nem hörög majd, / alakra, színre egyaránt, / mert oldalán épp nem török kard, / hanem pénzváltótáskapánt / díszelgett korhű lenyomatként...

József Attila: Én nem tudtam, Harag

A kézirat hasonmása a Kelet Népe 1942. május 1-i számában jelent meg, tehát ugyanott, ahol a költőnek Barta István által készített fényképe. A vers fényképén nincs dátum, a hasonmás-közlésen viszont a vers alatt ezt olvashatjuk: 1935. VIII. 7. Ez a dátum szedve van.

Kovács András: Szervác, Pongrác, Bonifác | Tíz egérke víg regéje

Egyedül voltunk egérkék. / Egy csak egy. Magam maradtam. / Egérrágta ceruzámat, Citerámat megragadtam, / Hogy megírjam, elregéljem: /Tízből mint maradt csak egy! / S tán maholnap egy sem. Én sem. / Jaj, be víg, be furcsa kegy!

Markó Béla: Erdélyi útikönyvek (Születésnapi levél Bodor Ádámnak)

Biztos, hogy van valahol egy másik bejárat. Ahol mindenki idegen. Az is, aki soha ki sem mozdult. Nem a főúton kell jönni. Nem a kivilágított színpadon. Csak hátul. A kulisszák mögött. Egy füstölgő, ócska autóbuszban. Eljutni azok közé, akik valóban élnek még. Akik még halnak is.

Markó Béla kilenc szonettje az ÉS-ben

A formától függ minden? Így igaz. / Mintha az összehajtható idővel, / akár egy könnyű papírrepülővel / kísérleteznénk. Jól hangzik. Vigasz // vagy inkább vád? Hogy semmi tartalom? / Bárkinek szolgál, aki megtanulja / s a hozzáértést csodának hazudja?

Markó Béla: Poétai számvetés, Könyörgés versért

Megörökítve semmisíti meg, akit szeret. Ebből táplálkozik. Miközben azt hiszi, nem változik. Pedig így tartalommá lesz a forma, s hiába képzeli, hogy megmarad, mi mulandó. Kezéhez vér tapad, nem festék. Inkább élni kellett volna.

Kosztolányi Dezső: Csacsi rímek

Felszólítom amaz úri embert, ki a ramazúri alkalmával a mazúri mocsaraktól elszaladt: mivelhogy nem malícia, hogy immáron Galícia táján jár a milícia, írjon K. D. név alatt. || Mit ér, mit ér két félteke, ha lóg az ember féltöke. || Atlasz: hanyatlasz!