VERS/ZENE – Oldal 2

Bródy János: Az első nyolcvan év

Elszállt az első nyolcvan év / Széthull a tükrében a kép / A művész, ha volt egyáltalán /Csak ámul a disszonancián / Felnőtt sok elszánt nemzedék / A téren egy padon üldögél / A bölcsen lemondó szenvedély / A vágyak bújócskát játszanak / Elszállt az első nyolcvan év

Markó Béla: Ó, Attila, segíts nekünk!

Egyszer ember, máskor fűszál. Ilyen a demokrácia. Ahol mindenkit ki kell cserélni előbb-utóbb. A koldust és a királyfit is egyaránt. A portást és a miniszterelnököt. Mert hogyha nem, a penészről is könnyen azt fogjuk hinni, tavasz van. Zöld a mező körös-körül.

NJF: Hogyhogy léteztek még?

A kissé közhelyes – ám reális – szöveg patriotizmusa elviselhető. (Nekem a „patrióta” Netanjahu nagyon nem fér bele...) A kérdés – how are you still alive? hogy lehet, hogy még élsz?– bennem is sokszor fölmerül(t). De töretlenül remélem (ha-tikva), hogy túlélnek.

Szilágyi Domokos: Magyarok

... nagynéha, talán, meglehet, hogy izzón szívébe hasít: élnek – ha élnek – rokonok a Kárpátoktól le Vasig; s itt benn és odakünn konok dühvel marják egymást: mit elvet az egyik, az a jó az ellen- félnek... egyik a másra acsarog és támad újra, újra, újra...

Shakespeare: Hamlet nagymonológja – Nádasdy Ádám fordításában

Mert ki tűrné a sok szégyent, csapást, / zsarnokságot és nagyképűsködést, / lenézett szerelmet, kijátszott törvényt, / a vezetők arcátlanságait, / a csöndes embert érő száz rúgást, / ha nyugalmát megadhatná magának / egy puszta pengével?

Demény Péter: A küszöböt rágom – Nádasdy Ádám halálára

Ember volt, nagy költő, remek tudós. A tudományt nem valamiféle elérhetetlen magasságból művelte, hanem úgy, mint egy valaki, aki az adott témáról éppenséggel többet tud, mint más. Az attitűdjében az éppenséggel volt a fontos, nem a többet.

M. Á.: SzP levele SZL-nek – „Jöjj, hazudj valami elfogadhatót”

Két szemednek izzó fénye villog felém, Ezt nem feledem, sosem feledem. Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók, Jöjj, hazudj valami elfogadhatót. Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem, Csak jöjj, csak jöjj szívem.

Bajor Andor: Boldog költők élete | Remember – erdélyi arcképcsarnok

Első útja a veteményesbe vezet, ahol a paszulybokornál mindjárt szemébe ötlik valami rendellenesség. Valahogy nem olyan a zöldpaszuly, mint amilyen szokott lenni. A költő hamarosan rájön: a paszulyt valaki keresztezte kardvirággal. Ugyanis az indákon lovassági kardok csüngenek.

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

És mi becsben, hírben álltunk, / Míg tartott a küzdelem, / De becsünknek de hirünknek / Vége lett nagy hirtelen. // Kik nem voltak a csatán, a / Diadalhoz jöttenek, / S elszedék a koszorúkat, / Mert a szóhoz értenek.

Gábor Andor: Altató, Látomás, Miért? Megvertek egy asszonyt, Sokat kell szenvedned tavaszodér’

És most már minden, minden vérbe ful, Meg nem marad se lomb, se szár, se tő, Elmúlik minden, múlhatatlanul, Mert most már semmi meg nem menthető. // Siket kövek ti, tompa emberek, Már nem segit sem törvény, sem sereg...