Dsida Jenő: Hugomhoz

Dsida Jenő: Hugomhoz
Van itt is barátság? Nagy ritkán találni / Egymás felé vonzódó lelkeket, S azoknak is elég egy félreértés, / Egy rágalom – s mindennek vége lett! / Akit szeretsz, ahhoz maradj, maradj hű, / Bocsáss meg néki a bántalmakér', / E durva, rossz, e hűtlen világban / Lelked maradjon mindig hófehér!

Konok Péter: Tárlatvezetés (vers)

Konok Péter: Tárlatvezetés (vers)
"Ott lobog egy bajusz, mint győzelmi zászló: / Stromfeld kanapéján trónol Kövér László!" "Van abban valami egészen bizarr, amikor egy bukott miniszterelnök, aki korábban eltaposandó rovarnak nevezte az újságírókat, ma a sajtó szabadságáért aggódik…"

Illésné Áncsán Aranka: Kicsi lány, akit bántanak

Illésné Áncsán Aranka: Kicsi lány, akit bántanak
Büszke vagyok arra, hogy olyan vezetőket választottunk, akiknek fontos lesz a cigányság kérdése! És a tiszalöki Balogh Mihály képviselőre is büszke vagyok! Magyar Péter akkor lett szívemnek igazán kedves, amikor elment a telepekre…

Demény Péter: Egy ember sorsa

Demény Péter: Egy ember sorsa
További „sors”, hogy Tar Károly tavaly megkeresett, fordítanám le románra Az ismert katonát. Aztán januárban rám írt, s arra kért, fordítsam le a halála előtt. Kilencvenedik évét taposta akkor, mégsem hittem, ami sajnos mégis bekövetkezett. A fordítás elkészült, de már későn.

Bródy János: Az első nyolcvan év

Bródy János: Az első nyolcvan év
Elszállt az első nyolcvan év / Széthull a tükrében a kép / A művész, ha volt egyáltalán /Csak ámul a disszonancián / Felnőtt sok elszánt nemzedék / A téren egy padon üldögél / A bölcsen lemondó szenvedély / A vágyak bújócskát játszanak / Elszállt az első nyolcvan év

Markó Béla: Ó, Attila, segíts nekünk!

Markó Béla: Ó, Attila, segíts nekünk!
Egyszer ember, máskor fűszál. Ilyen a demokrácia. Ahol mindenkit ki kell cserélni előbb-utóbb. A koldust és a királyfit is egyaránt. A portást és a miniszterelnököt. Mert hogyha nem, a penészről is könnyen azt fogjuk hinni, tavasz van. Zöld a mező körös-körül.

NJF: Hogyhogy léteztek még?

NJF: Hogyhogy léteztek még?
A kissé közhelyes – ám reális – szöveg patriotizmusa elviselhető. (Nekem a „patrióta” Netanjahu nagyon nem fér bele...) A kérdés – how are you still alive? hogy lehet, hogy még élsz?– bennem is sokszor fölmerül(t). De töretlenül remélem (ha-tikva), hogy túlélnek.

Szilágyi Domokos: Magyarok

Szilágyi Domokos: Magyarok
... nagynéha, talán, meglehet, hogy izzón szívébe hasít: élnek – ha élnek – rokonok a Kárpátoktól le Vasig; s itt benn és odakünn konok dühvel marják egymást: mit elvet az egyik, az a jó az ellen- félnek... egyik a másra acsarog és támad újra, újra, újra...