ősbemutatóján a Budapesti Operettszínházban 2024. november 17-én (Fotó: MTI/Hegedűs Róbert)
Induljunk el a kályhától! Orbán János Dénes (továbbiakban OJD) a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (továbbiaban KMTG) szakmai vezetője. „Szellemi vezető” – ez a titulus először OJD nekünk küldött válaszában bukkant fel, aztán – nyilván merő véletlenségből – a cég kérdéseinkre küldött válaszában is ki lett hangsúlyozva.
– Tájékoztatjuk továbbá, hogy Orbán János Dénes nem Társaságunk ügyvezetője, hanem szellemi vezetője, azaz nem az adminisztráció tagja, és nincs döntési pozícióban, továbbá semmilyen összeférhetetlenség nem merül fel munkaviszonya és alkotói mivolta között – ezt írták. Az Opten céginformációs rendszer adatai szerint 2025. július 21-ig a KMTG ügyvezetője Tódor Szidónia Ágota volt. Ő – szintén merő véletlenségből – egyébként OJD felesége.
A Budapesti Operettszínház 2022. és 2025 június 26. között 129 millió forint jogdíjat fizetett ki OJD-nek. A társulat honlapján fellelhető közérdekű adatokban három operett van nevesítve. Jelentős összeget Az Orfeum mágusa és a Hamupipőke című operettek szövegírásáért, valamint a Carmen fordításáért fizették ki, de sok olyan tétel van, ahol a mű nincs megnevezve, csak annyi, hogy „jogdíj, több darab esetében.” A Budapesti Operettszínház ügyvezető igazgatóját Rózsás Péternek hívják.
2025. július 22-én a KMTG ügyvezető igazgatója Rózsás Péter lett, most éppen havi bruttó kétmillió hatvanezer forintos havi fizetésért. Ugyanaz a Rózsás Péter.
2025. március 25. és 2026. április 2. között a KMTG megvásárolta OJD-től összesen kilenc operett felhasználási jogát 411 millió forintért. A műveket összesen öt évre előre vásárolta meg úgy, hogy ezek többsége még el sem készült, és ezek a jogok 2031. 08. 29-én visszaszállnak a szerzőre. Ez a döntés piaci szempontból teljesen értelmezhetetlen: a szerzővel bármi történhet a művek befejezése előtt, de az elkészült darab is lehet pocsék, esetleg nem kelti fel egyetlen zenés színház érdeklődését sem. (Egyébként az első jogdíjszerződés még Tódor Szidónia Ágota ügyvezető alatt született, a többi nyolc már Rózsás Péter ügyvezető alatt.)
Orbán János Dénes az Operettszínháztól is kapott 129 milliót – Nem csak a saját maga által vezetett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. volt különösen bőkezű a szövegírói honoráriumával, hanem a Budapesti Operettszínház is.
Szakmabeliek szerint, ha az operett mostantól 2031-ig csak OJD műveit játszaná, akkor sem tudná őket annyiszor műsorra tűzni, hogy elérje a neki előre kifizetett jogdíjak mértékét. Az öt mű, ami még nem létezik, de már kifizették: Oroszlánszerelem (56 millió); Papucsszaggató királykisasszonyok (28 millió forint); Csongor és Tünde (56 millió forint); Búbocska (ennél átdolgozásra kapott megbízást, 43 millió forint); A magyar Faust (56 millió forint).
Ha az Operettszínház játszani akar az immár a KMTG jogtulajdonolta darabokból (négy már megírt, öt pedig jövőbeli) a cégnek kell fizetnie érte. Ekkor Rózsás Péter operettszínházas ügyvezető igazgató hosszú és kimerítő tárgyalássorozat után megegyezik Rózsás Péter KMGT-s ügyvezető igazgatóval a pontos összegről és a felhasználási feltételekről. Eközben OJD a páholyból nézi az egészet: ő 2031. márciusig a (nem kevés) pénzénél van.
Az OJD-nek, mint magánembernek nagyjából egy év alatt kifizetett 412 millió forint alig nyolcmillióval kevesebb, mint a KMTG (amelynek, mint tudjuk, ő a „szellemi vezetője”) egy évvel korábbi, vagyis 2024-es teljes bevétele! Ráadásul alighanem más juttatások is lehetnek a vez
etőknek a jogdíjakon túl: például 9 millió forintért béreltek egy évre két személygépkocsit, és ezért az összegért már egészen jó vezetői autókat lehet találni a piacon.
A nagy mű
Most pedig forduljunk rá Dankó Pistára!
Tomboló szenvedély, lüktető cigánymuzsika és egy szabályokat felrúgó szerelmi történet – minden idők leglátványosabb operettshow-jaként hirdette az Operettszínház a Dankó Pista című előadás idén március 26-i premierjét az MVM Dome-ban. Az előadást eddig írd és mondd egyszer láthatta a közönség, és a Budapesti Operettszínház honlapján egyelőre nincs nyoma annak, hogy legközelebb mikor és hol adják elő.
A mű Pejtsik Péter zenéjével és Orbán János Dénes librettójával a magyar nóta királyának regényes életébe nyújt betekintést, áll a beharangozó szövegben, és az is kiderül, hogy az Operettszínház sztárjai mellett például Mága Zoltán és Nótár Mary is fellépett a szuperprodukcióban, „amely egyszerre pezsdíti fel a szívet, és rázza meg a lelket.”
Az biztos, hogy a produkció a KMTG kasszáját alaposan megrázta: bár az Operettszínház honlapján nincs nyoma annak, hogy előbbinek köze lenne a produkcióhoz, cserébe a KMTG tavaly decemberben és idén januárban összesen 142 millió forintot fizetett ki ezzel kapcsolatban. Ezek tételesen: a SoundCam Productions Kft-nek Dankó Pista digitális képmásának megalkotása 9,7 millió; Pejtsik Péter Gábornak a Dankó Pista című mű vonatkozásában zeneszerzői és átdolgozói szolgáltatás nyújtására megbízás, a létrejött mű felhasználási jogainak átengedése 56 millió; az AFK-ARCH Kft-nek a Dankó Pista munkacímű produkció vonatkozásában díszlet- és látványtervezői feladatok ellátására, a Mű kizárólagos felhasználására 20 millió; OJD szellemi vezetőnek a mű felhasználási jogai tárgyában 56 millió 225 ezer forint. Fontos megjegyzés, hogy az Operettszínház honlapján a művet bemutató szöveg utolsó sora ez: „a Dankó Pista produkció támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap”, tehát a támogatókat feltüntették, de szó sincs a jogdíjakat kifizető cégről.
Orbán János Dénes szerint a neki kifizetett százmilliók „a kulturális kormányzat talán legjobb befektetése” – Szerinte „több műfajban sikeres írói karrier után is egy fél évtizednyi tanulásra, kutatásra és szakmai gyakorlatra volt szüksége” ehhez.
A KMTG értékesítésből eredő nettó árbevétele tavaly alig 14,5 millió forint volt, előtte pedig 10,9 millió – ez gyakorlatilag elhanyagolható összeg a céges világban. Egyéb bevételként 2025-ben 448 millió forintot, egy évvel korábban pedig 403 milliót tüntettek fel a mérlegben, ezek nyilvánvalóan állami támogatások, tehát közpénzek. Tavaly volt még egy rendkívüli, 455 millió forintos bevételük az „aktivált saját teljesítmények értéke” soron – hogy ez kitől jött, nem tudni. (Megkérdeztük a céget erről, de nem lettünk okosabbak. Ezt válaszolták: az aktívált saját teljesítmények értéke a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapján kerül meghatározásra. Jelen esetben ez az összes beruházás, jogdíjvásárlás bekerülési értéke, mely minden kapcsolódó költséget tartalmaz.)
A cég személyi jellegű kifizetésekre 2024-ben 192 millió forintot költött, tavaly már 674-et. Ebből jelentős tétel az „operettek jogdíjai”, ami 2025-ben 333 millió 998 ezer forint volt. Ezzel szemben írók jogdíjára csak 2 millió 72 ezret fordítottak.
Orbán János Dénes egyedülálló
A KMTG-től kapott válasz nyomán egyébként betekintést nyerhetünk az operettírás kulisszatitkaiba, valamint OJD pótolhatatlanságába is. „Mindenekelőtt hangsúlyoznánk, hogy Orbán János Dénes jelenleg az egyetlen aktív operettszerző Magyarországon, és a nemzetközi piacon sem tudunk másról, mivel már évtizedek óta abbamaradt az operettírás. Továbbá az egyetlen, aki 3 sikeres operettprodukcióval is bizonyított, nem csupán az addigi életművével. Így értelemszerű volt, hogy a kulturális kormányzat őt kérte fel a feladatra. A projekttámogatást a kulturális kormányzattal történt témaegyeztetés előzte meg, az elvárás az volt, hogy a magyar zenei kincs különböző meghatározó műfajai épüljenek bele az operettekbe (a Hamupipőkébe például az árvaság fájdalmát a legszívszaggatóbban feldolgozó csángó népdalok, a Dankó Pistába a híres nótakirály nótái, a Rákóczi Ferenc szerelméről és házasságáról szóló, Oroszlánszerelem című történelmi operettbe a korai kuruc kor zenéje stb.). Elvárás volt továbbá az is, hogy mese- és családi operettek is szülessenek, közönségnevelés céljából. Ezután következett a projekttámogatás megítélése ezen művek megalkotására, természetesen az ilyenkor szükséges dokumentáció után. Tehát a döntés a kulturális kormányzattal való megegyezés alapján, miniszteri hatáskörben született, nem pedig Orbán János Dénes magánakciója” – írták arra a kérdésre, hogy OJD szakmai vezetőként miként ítélhetett meg OJD magánszemélynek 411 millió forintot.
Szerintük az ügyben minden rendben van. „Társaságunknak – az alapító okirat értelmében – nem áll jogában ilyen nagyságrendű szerződések felett döntenie. Ez a fenntartó minisztérium hatásköre, több osztály és főosztály jogi és bürokrata szakértői gárdája, valamint vezetője vizsgálja át, és hagyja jóvá a szerződéstervezeteket, ezt követően a helyettes államtitkár, végül az államtitkár ellenjegyzése szükséges, és minderről alapítói határozatot bocsátanak ki. Tehát egy egész apparátus vizsgálja át a jogszerűséget, Társaságunk csupán végrehajtója a minisztériumi döntésnek.”
A válaszból kiderült az is, létezik egy úgynevezett „Operettprojekt”, amelynek az első támogatási ciklusa a 2025-ös évben volt. Ekkor a KMTG az állami íróakadémiára 400 millió forintot, az Operettprojektre pedig 800 milliót kapott az adófizetőktól.
Természetesen megkérdeztük magát az érintettet is, hogy segítsen eligazodni az Operettszínháztól és a KMTG-től kapott honoráriumok sűrű erdejében. Ezt válaszolta:
„Két külön dologról van szó. Az Operettszínházban jelenleg 10 produkció fut, amiben érintett vagyok. Ebből 3 teljesen saját, a többi pedig műfordítás, részleges műfordítás (= csak a prózarész) vagy átdolgozás.
Ami a saját műveket illeti:
1. Az Orfeum mágusát és a Hamupipőkét az Operettszínház rendelte meg tőlem, és az Operettprojekt beindulásáig kaptam a royaltyt. Az Operettprojekt elindulását követően a KMTG megvásárolta tőlem a felhasználási jogokat, a szerződés aláírása óta minden régebben rám eső royalty és egyéb bevétel a KMTG-t illeti.
2. A Dankó Pista már az Operettprojekt részeként született, azaz a KMTG rendelte meg tőlem, és eleve minden bevétel a KMTG-t illeti.
A többi hét, Operettszínházban játszott műnek nincs köze az operettprojekthez, azok vagy nemzetközi musicalek, vagy klasszikus operettek, melyeken a fent felsorolt munkákat végeztem el. Ezek után – játszás esetén – továbbra is én kapom a jogdíjakat.”
– Jól tudjuk-e, hogy az Operettszínház egy ideig százalék jogdíjat fizetett az ön által szerzett/fordított művek jegyeladásából? Mi az oka a szokatlanul magas százaléknak? Tud más szerzőről is, aki hasonló díjazásban részesült?
– „Nem tudják jól. A műfordításokért, a részleges műfordításokért és az átdolgozásokért 1,5–3 százalék között részesülök a jegybevételből. Ennél magasabb royaltyt az Operettszínház bértáblája nem is enged meg ilyen munkák esetében. A saját művekért 5 százalék illeti meg mind a zeneszerzőt, mind a librettó szerzőjét. Ennél több is megillethet nagyon híres szerzőket, vagy valamivel kevesebb, amennyiben kezdő szerzőről van szó, de ez a nemzetközi sztenderd.
Megjegyezném, hogy az Operettszínház jegyárai jellemzően 8–29 000 Ft között mozognak. Ezért is hívtam fel a figyelmet az általam írt sajtóközleményben arra, hogy nem az irodalmi költségvetés regiszteréhez kell ezt hasonlítani, hiszen teljesen más a lépték. Jelenleg egy író számára a zenés-táncos színpadi művek megalkotása anyagilag a legelőnyösebb, amennyiben azt a nagyszínházak (Operettszínház, Erkel, Madách) vagy nagyfesztiválok (pl. a Szegedi Szabadtéri Játékok) adják elő, hiszen ezek dübörögnek, folyamatosan telt ház van, és egy-egy sikeres produkció hosszú évekig fut, akár 2-3 évtizedig is. Sem a prózai színház, sem az alacsonyabb jegyárakkal operáló film, de még az Opera sem ennyire jövedelmező.
Szeretném hozzáfűzni, hogy rendkívül rosszindulatúnak tartom a cikkírók zömének optikai machinációját, akik a szépírói jövedelmekkel mérik össze a show-businessből származó jövedelmeket. A show-business az egész világon a nagyságrendekkel nagyobb bevételből arányosan nagyságrendekkel nagyobb összegeket fizet az alkotóknak. Egy írónak vagy más szépművésznek ezek az összegek horribilisnek tűnnek, de a show-business világában ebben nincsen semmi kiugró. A szépművészek java része lenézi a show-businesst, és ez azért sajnálatos, mert leginkább szövegírók és dalszövegírók írják a zenés-táncos műveket, nem pedig professzionális drámaírók és költők, holott a két kategória között nagyon nagy az értékbeli különbség.”
Itt tart jelenleg az ügy. Maradtak bennünk kételyek: tényleg csak egyetlen ember, Orbán János Dénes képes ma Magyarországon operettet írni? Ha ennyire jó üzlet, miért nem jutott ez másnak eddig eszébe? Ha ilyen sokba kerül, kiírt-e erre a munkára közbeszerzést a KMTG? Hány állami cég ügyvezetője lehet egyszerre ugyanaz az ember? És hogyan lehet előre kifizetni több tízmillió forintot olyan művekre, amelyek még el sem készültek?