Ferencz Orsolya nem vár tovább, és nekilódul megújítani a jobboldalt. Dicséretes, mindenkinek jót tesz egy hobbi. Apró bökkenő, hogy előbb körbe kéne rajzolni, mi az, ami a polgári értékekbe nem fér bele. Illetve hogy mi marad akkor a Fideszből.
Nyilván nem lopunk kézzel-lábbal-szájjal, nem tőkésítjük fel százmilliárdokkal a családunkat, nem varázsolunk közpénzből jachtot, palotát, magángépet. Oké, gyorsan nevezzük meg az ebben elmarasztalhatókat, és máris ugrott a fél vezérkar. Mindegy, amúgy is börtönbe kerülnek.
Nem nyaljuk szárazra Putyin valagát, nem dobjuk oda a lengyel barátságot a ruszkik kedvéért. Főleg nem állunk oda háborús bűnöknek tapsolni egy kis hullarablás reményében. Szövetségeseink Nyugaton vannak, október 23-án nem a brüsszeli elnyomásról ordítozunk, mint egy demens vén alkesz.
Nem cseszegetünk szexuális és egyéb kisebbségeket szóval és cselekedettel, pusztán a fasiszta és/vagy vallási fundamentalista horda kedvéért.
Kibírjuk, hogy létezik szabad sajtó meg civilek, legfeljebb vitázunk velük. Nem indítunk kultúrharc címén harcot a kultúra ellen, aminek egyetlen gyümölcse a Zsülike meg az Orbánjánosdénes százmilliói lesznek.
Nem adjuk a szegények pénzét a gazdagoknak, nem a felső középosztály negyedik lakását, villanyautóját meg fűtését támogatjuk, mert ez perverzió. Egyéb perverziókat sem támogatunk, sem rejtegetünk.
Egy levegővel ennyike lenne. Hát az a rossz hírem van, űrispán asszony, hogy ez a szín foglalt. Épp kétharmaddal kormányoz.
Mi marad akkor? Az, hogy fideszesek voltunk, de már megbántuk? Akkor van még egy rossz hírem…
