A véletlen úgy hozta. hogy abban a két városban éli válságát a helyi portál, amelyben tíz, illetve öt évig laktam és tanultam. Nemrégiben a Debreciner.hu főszerkesztője fordult a helyi nyilvánossághoz. Ha a kétszázezres város nem lesz képes eltartani a helyi portált, akkor kénytelenek lesznek beadni a kulcsot. Nagyjából ugyanezt fogalmazta meg a KecsUP.hu főszerkesztője is, azzal a különbséggel, hogy ő Kecskemét százezer lakójától kért anyagi támogatást.
A debreceni szerkesztő kétezer forintos előfizetői díjra gondolt, és havi hárommillió forinttal is beérné. A kecskeméti szerkesztő nem írt számokat, de ő is szerény. Érzékelhető, hogy mindketten filléres gondokkal küszködnek, és úgy vélik, hogy a Tisza választási győzelme után is kétséges a sorsuk. Pedig a legutóbbi években szívós munkával építették ki városukban az alternatív sajtót. A két megye napilapjai ugyanis 2018 végén egy Orbán-kormányhoz közeli nonprofit szervezetnél kötöttek ki, és a KESMA-propagandagépezet központosított részeként a hatalmon lévők nótáját fújták. Az ellenzéki politikus Magyar Péterről például mintegy kétezerötszáz elmarasztaló cikket közöltek. Jószerint ugyanazokat az írásokat, hisz majd’ mindegyik a központi (budapesti) szerkesztőségből érkezett.
Az olvasókat elriasztó fejleményekkel ellentétben a Debreciner és a KecsUP részletesen és hitelesen tudósított Magyar Péter sokezres gyűléseiről, a Tisza-szigetek megnyilvánulásairól. Nem az ellenzéki párt sajtójaként viselkedtek, hanem elvégezték azt az újságírói munkát, amelyet a debreceni Hajdú-bihari Naplónál és a kecskeméti Petőfi Népénél alkalamazott újságírók nem végeztek (vagy nem végezhettek) el. Azon tűnődöm, vajon a rendszerváltásban játszott szerepükért várhatnak-e hálát a választási győztesektől. Ha a helyükben volnék, óvatosságra intene két mozzanat.
Az egyik az, hogy ugyanezt a szakmai munkát a tizes évek második felében is elvégezte az alternatív sajtó. Ezzel is magyarázható, hogy 2019-ben sok városban választottak az emberek ellenzéki polgármestert. A többnyire ellenzéki pártokhoz tartozó új polgármesterek azonban mintha összebeszéltek volna, nem viszonozták a győzelmükben jelentős szerepet játszó portálok segítségét. A kommunikációs költségvetést kizárólag az önkormányzati sajtóra fordították. Sőt, még el is szipkázták a legjobb újságírókat, győngítve az alternatív sajtót.
A másik óvatosságra intő mozzanat az, hogy speciel Debrecenben és Kecskeméten fideszes maradt a polgármester. Olyannyira, hogy az egyiknek sikerült kínai gyárat telepíteni a város szélére, amely a határérték tizenháromezerszeresével (!) mérgezte a környék vizét, fertőzte a környék talaját. A másik kormánypárti polgármester pedig közreműködött az egyetemi város felépítésére szánt 127 milliárd forint eltőzsdézésében. Mindkét botrány feltárása évekig eltartotta volna a megyei napilapot, ha a kettő közül bármelyik is érdemben foglalkozott volna a történtekkel. „Természetesen” a Debreciner és a KecsUP vállalkozott a botrány kirobbantására, az anyagi haszon azonban óhatatlanul csekélyebbnek bizonyult.
A digitális olvasók megszokták ugyanis, hogy nem kell fizetniük a tartalomért, holott a valóságfeltárás műfaja az átlagosnál többe kerül. Márpedig ha a debreceni és kecskeméti háromszázezer lakos nem menti meg a két portált, akkor a redakciók szégyenszemre lehúzzák a rólót. A Magyar-kormány is a segítségükre siethetne persze, egyelőre azonban a kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy akcióba lépjen. Amennyiben az átmeneti időt a Debreciner és a KecsUP megússza csőd nélkül, akkor előbb-utóbb bizonyára számíthat az új kormány támogatására. Nem föltétlenül azért, mert Magyar Péter a sajtószabadság letéteményese, ezt nem nézem ki a nyilvánosságszemléletéből. Erre példa az egyik idézet a bejegyzésem utáni összeállításból. A pályakezdő miniszterelnök mindazonáltal érdekes helyzettel szembesült.
Miközben az országgyűlés épületében sorozza az ellenzéki képviselőket, és a tévénézők azt hiszik, hogy immár teljhatalmat gyakorol az egész országban, a vidéki Magyarország a kettős hatalom állapotában leledzik. A parlamenti többség megszüntette ugyan a vármegyéket és a főispáni tisztséget, de a megyékben a Magyar-kormány megbízottjainak nevezett volt főispánok még mindig Fidesz-politikusok. A legtöbb polgármestert még mindig a Fidesz adja, a legtöbb önkormányzati testületben pedig a többség is a volt kormánypárté. Ahol pedig ellenzéki a polgármester, ott az óellenzéki pártok valamelyikéhez tartozik. Ráadásul a képviselőtestületekben is elég sok az óellenzéki politikus, elvégre a legutóbbi önkormányzati választáson a főváros kivételével nem indult a Tisza. A politikai logika a kettős hatalom megszűntetését igényli, ami azt sejteti, hogy a parlamenti többség hamarosan megszavazza az előrehozott önkormányzati választást. Akkor Magyar Péter kormánynak szüksége lesz az alternatív helyi sajtó támogatására.
De nemcsak a vidéki portálok várnak anyagi támogatást az új kormánytól, hanem az egyetlen ellenzéki napilap és az egyetlen ellenzéki rádió is. A Népszava a megszűnés határán szorong. A Klubrádiót eltartják a hallgatói, ám az uniós bíróság néhány hónapja arra kötelezte a magyar kormányt, hogy adja vissza neki az eltulajdonított frekvenciát. Orbánék a fülük botját se mozgatták, a Magyar-kormány illetékes minisztere pedig elodázta az ítélet végrehajtását. Noha a két szerkesztőség vezetői többször is utaltak rá, hogy várják az új kormány rehabilitációs gesztusát. A jelek szerint nem akarják érteni a politikai logikát.
Vajon érdemes-e várni a hatalmat gyakorló miniszterelnök kedvező döntésére, ha nincs kedve megerősíteni a baloldali polikusok, újságírók szellemi bázisául kínálkozó Népszavát? Vajon a jobbközép kormány konzervatív értékrendű vezetője érdekelt-e abban, hogy a liberális értelmiségiek rádiós bázisa, a Klubrádió az eddiginél jóval több emberhez jusson el? Több esélyt látok a vidéki alternatív portálok életben maradására, mint a két fővárosi szerkesztőség kibontakozására.
Tíz mondat a sajtóról
A nagy kiegyenlítő a médiaügyben a helyi sajtó lesz. Annál is inkább, mert a helyi ügyek nagyon láthatóak. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Dunaújvárosi Hírlap, 1998. január 21.)
A független helyi lapok többsége a túlélésért küzd. (Müllner Jenő újságíró, Magyar Sajtó, 2003/6.)
A helyi nyilvánosságban általában a helyi hatalom a meghatározó. A médiumok a helyi hatalomhoz igazodnak. (Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, Népszabadság, 2010. szeptember 27.)
A baloldal épp annyira utálta a szabadon pofázó sajtót, mint a jobb. (Pallagi Ferenc újságíró, hvg.hu, 2016. november 12.)
Egyelőre maradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki többségű városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)
A politika mindenbe beleszól, amikor a helyi sajtóról van szó. (Kövesdi Péter, az érdi médiacentrum ügyvezetője, Újnépszabadság.com, 2022. október 14.)
A legéhesebb mindig a politika, a legfalánkabb pedig az államhatalom, ha a sajtó befolyásolásáról van szó. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, 2023. március 15.)
A Nógrád megyei független sajtó az Átlátszó.hu és Hadházy Ákos. (Dömsödi Gábor újságíró, bokori polgármester, Facebook.com, 2024. november 13.)
Köszönjük azoknak, akik az eddig függetlennek gondolt média támogatására szánt adományaikat irányítják mostantól a Tisza felé. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. február 13.)
A kormánynak eszébe se jusson beavatkozni a sajtó működésébe! (Porcsin Zsolt újságíró, a Debreciner.hu főszerkesztője, Borsod24.hu, 2026. május 1.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. július 15-én.
