Vannak politikusok, akikre azt mondják, reményt árulnak a (potenciális) választóiknak. Orbán Viktor szombati tusványosi beszédében reményt nem, csupán illúziót kínált maradék táborának.
A közvélekedés szerint a volt miniszterelnök irányt mutatni, lelki megerősítést nyújtani ment a súlyos vereség terhét cipelő Fidesz híveinek idén Tusnádfürdőre. Ez részigazság: Orbán Viktornak lehetett csak igazán szüksége erre a biztonságos, puha, barátságos közegre, ahol a pozitív visszajelzések hullámain ringatózva átélheti annak illúzióját, hogy továbbra is megvan az a stabil és szeretetteljes hátországa, amely idővel a kormányzati hatalomba való visszatérésében is segítheti. Ha elhitte, nemcsak a hallgatóságát, önmagát is rútul becsapta.
A Fidesz elnöke azzal kábította kitartó híveit, hogy a Tisza Párt kormányzása bármily rettenetes, csupán múló állapot. Rossz álom, s ősszel (a „134. napon”), a gazdasági nehézségek hatására jön az ébredés; bekövetkezik a belpolitikai klímaváltozás, gyors apadásnak indul a Tisza. A beszéd a hatalomtechnika, a politikai túlélés vágya felől értelmezhető: nem szabad a vereség okait elemezni, hiszen önkényuralom épül – a szónokot hallgatva néha azt hittem, a saját hatalomgyakorlásukat írja le –, önkritikára ilyenkor nincs idő. Akár kormányon, akár ellenzékben van, Orbán Viktor rendkívüli állapotot érzékel, amikor a közösségre támad az – most épp a meghirdetett ellenállást gáncsolja –, aki az ő döntéseinek helyességét, az alkalmasságát firtatja. Ugyanígy hatalomtechnikai trükk bosszúként értelmezni, a „mezei” Fidesz-szavazó számára is személyes fenyegetésnek láttatni a kormányzása alatt történtek kivizsgálását.
A bukott miniszterelnök illúziót árul, írtam, de úgy is fogalmazhatunk, hogy palira veszi, átveri a támogatóit. Eleve az április 12-én rájuk szavazókra hivatkozik, miközben minden mértékadó felmérés szerint azóta is zuhan a Fidesz támogatottsága. Az európai politika visszatérőit emlegetve végképp hamis várakozást kelt a saját helyzetét, kilátásait illetően.
Orbán Viktor és pártja már csak a tehetetlenségi erő okán is egy jó darabig a magyar politika szereplője marad még. Nem beszélve a tizenhat évig regnáló rezsim leépülő, de még mindig erős hadállásokkal rendelkező mélyállamáig, amellyel meg kell birkóznia az új kormánynak.
Az innovációt, reális helyzetértékelést és szembenézést nyomokban sem tartalmazó, terápiás célú tusványosi beszéd azonban végérvényessé tette, hogy megszületett az új óellenzék. Mostantól nem az az izgalmas, távlatokat nyitó kérdés, hogy mi lesz az Orbán vezette Fidesszel. Hanem az: ki lesz, honnan érkezik a Tisza-kormány, Magyar Péter valódi kihívója?
