VÉLEM ÉN

a politikus és a szakpolitikus karaktere között alapvető különbség van. Az előbbi narratívákat alkot, mozgósít, érzelmekkel dolgozik, szövetségeket épít, nem feltétlenül mély szakértője egy területnek, de érzi a közhangulatot, tud egyszerűen beszélni...

Hetek óta nem tudok belefutni egy jó kis ifjabb Lomnici-elemzésbe, a bármiről. Ő volt az, akit a szülési fájdalmak terén szerzett tapasztalatokkal kapcsolatban is bármikor fel lehetett hívni. Hol van Nógrádi professzor, a világhírű nyolc kamu diplomás tudós...

Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek. A rendszer önvédelmi reflexei megszűntek.

Ahogy Babarczy Eszter is fogalmazott a minap az egyik posztjában: „Megérteni szeretnék: hogyan működhetett, ami működött. Hogyan tettük lehetségessé a saját magatartásunkkal, hogyan tették lehetségessé mások az ő magatartásukkal.”

Nem érti, pedig nyolc évig volt az Alkotmánybíróság elnöke, hogy megnyilvánulásaival, illetve azok hiányával saját maga járatta le a köztársasági elnök intézményét. Sulyok Tamás, nem érti, miért kellene lemondania. Épp emiatt kellene minél hamarabb távoznia.

A poén az, hogy akkoriban Stolojannak nemigen voltak rajongói. Most viszont „Uncle Festernek” már van egy elszánt mazochista tábora. A gazdaságot harminchat év alatt újra és újra reformoknak vetették alá, és most megint teljes generáljavításra szorul.

"Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgatassuk azokat, akiknek más a véleményük, mint nekünk” – mondta Orbán Viktor 2018 szeptemberében az Európai Parlamentben, az úgynevezett Sargentini-jelentés vitájában. Derültség futott át a termen

Semmi előjele nem volt a tragédiának. Reggel elment a választási szentmisére, majd a prédikáció után áldást kért mind magára, mind pedig a miniszterelnökre. Ott találkozott Csíki-Damm bácsival és Ciki nénivel, velük együtt indult a közeli választási körzetbe.

A huszonhét esztendős író gondolatmenete 1977-ben még nem csinált karriert. Csupán az irodalmi ínyencek figyeltek föl rá. Ráadásul a folyóirat-közleményben más funkciója volt, mint a regényben, és megint más most, a biztonságpolitikai szakértő megnyilvánulásában.

Szégyen volt Magyarországra nézve mindaz, ami történt, és még ma sem tudjuk pontosan, hogy ki rendelte el és miért ezt a jogellenes akciót. Reméljük, a vizsgálatok hamarosan erre is fényt derítenek, és a kitervelők, a fő felelősök ezért is felelni fognak.