Ha nyár, akkor Tusványos; ha Tusványos, akkor Orbán Viktor megfejti a világot. Most először ez már nem nagyon érdekel senkit. Ugyanis kiderült, hogy a megfejtései szarok.
Éveken át stabilan menetelt a szélsőjobb felé. Volt itt minden: illiberális állam, kevert fajok, Soros, Brüsszel, félázsiai fajta, és persze ájtatosság öklendésig. Mindezek együtt vezették a falnak a Fideszt. Amit ez az ember gondol a világról, az lejárt, közönség nélküli, avítt baromság. Ispánkodás. És évről évre döglöttebb, ahogy pusztul a közönsége.
Ki fognak röhögni, öreg, ha ebből a vert helyzetből előadod, hogy te látod a világ fogaskerekeit. A saját jövődet nem látod két hónapra előre. És annak a lényege nem az, hogy mi van Máriával meg Eurázsiával, hanem hogy szabadlábon maradsz-e. Vagyis lesz-e, aki elviszi a balhét. Mert balhé, az van. Jut minden napra.
Itt egyet lehet tenni, ami még a történelemkönyvek figyelmére méltó lehet. Kimondani egyenesen, bele a kamerákba, nyílt színen: elkúrtam. Hülyébbnek néztem a népemet, mint amilyen. Elhittem, hogy az évről évre felnövő százezrek majd elviselik a bogaras vénember türhőségét, mert belátják, hogy sosem lehet jobb. Reméltem, hogy a nacionalizmus és a vallás monopolizálása örök országbérlet. Úgy tudtam, hogy amit csinálunk, az elég jó ahhoz, hogy megbocsássanak minden bűnt. Tolvajjá tettem az egész családomat, és bíztam benne, hogy a nép szerint megérdemlik, amit lopnak. Kiválogattam minden szakma legtehetségtelenebb, legnyomorultabb tányérnyalóit, és aztán hittem nekik. Volt saját sajtóm, közvéleményem, zenészeim és egyházaim, vállalkozóim és filozófusaim, és én azt hittem, hogy ez maga a világ, és ebben a világban mindenki elégedett.
Az önimádat büszke heverőjén fekszem, s jőnek a szőke, roppant barbárhadak.
Ennek még lenne nyoma. Gesztusértéke. Lehetnél a faszkalapos király, aki a végén belátta bűneit, és visszavonta tanait.
A többi néma csend és büntetőügy.
A szerző facebook-bejegyzése 2026. július 25-én.