Kiszelly Zoltán úgy látja, a miniszterelnök Donald Trumpot másolja, a performatív kormányzás pedig nem más, mint kizárólag kommunikáció – idézi a sajtó az összeomlóban lévő orbánista propagandagépezet megmaradt bérmunkásainak egyikét. Hogy a bérezés megvan-e még, vagy már megszűnt, azt nem tudni, de a bukott kormány e sokat futtatott „politikai elemzője” mindenesetre ugyanazt csinálja, amit eddig: süketel.
Az, hogy az átlagos pártpropagandistánál valamivel rafináltabban csinálja, és tényleges kormányzás helyett „performatív kormányzást” emleget, nem változtat a lényegen. Állításából egy szó sem igaz. Először is Magyar Péter stílusa és modora is sok tekintetben különbözik az amerikai elnökétől, aki naponta változtatja a véleményét kritikus kérdésekben, és fellengzős nyilatkozatokat tesz, sokszor tárgyának alapos ismerete nélkül. Ennél fontosabb azonban, hogy a „kizárólag kommunikáció” megfogalmazás alatt nem lehet mást érteni, minthogy az új magyar miniszterelnök nem csinál semmit azon kívül, hogy sokat dumál.
Magyar Péter valóban sokat dumál, de nem süketel, mint parlamenti és azon kívüli vitapartnereinek többsége. Továbbá a miniszterelnök nemcsak dumagépként nyújt kiváló teljesítményt, hanem a munkabírása is átlagon felüli. A Tisza Párt vezetője és kormánya hivatalba lépésének első két hónapjában végig keményen dolgozott, és e történelmileg másodpercnyi időben olyan változásokat produkált, amiket illene észrevenni. Hogy jó vagy rossz reformok sorozatát hajtotta végre ilyen sebesen az új adminisztráció, arról lehet és kell is vitatkozni, de az azért elég nyilvánvaló, hogy a választás győztesei néhány hét alatt olyan eredményeket értek el, amilyenekre talán még a miniszterelnök közvetlen környezete sem számított.
Ez egy egészen rövid áttekintéssel is bizonyítható. A Tisza-kormány hat hét alatt áttörést ért el az EU által az előző hatalom jogállamiság elleni vétkei miatt befagyasztott euró-ezermilliárdok hazahozatala ügyében. Több ponton módosította az alaptörvényt, aminek lényege nem az államfő elmozdítása volt, mert arra más megoldások is adódtak volna, hanem a kormányfői hatalom két ciklusra való korlátozása. Az új kormány hetek alatt elérte, hogy az előző rendszer két legbefolyásosabb hivatalnoka, az elnök és a legfőbb ügyész távozzék hivatalából. Korrupciós ügyek százait hozta nyilvánosságra, és ezzel lehetővé tette, hogy ha nem is a hatalom bebiztosítására kiagyalt jogszabályokkal védett legfelső szinten, de azon a középszinten, ahol a közpénzzel történt visszaélések tömegét nem győzték lepapírozni, megkezdődhessen a közel negyven éve várt elszámoltatás.
A félremenedzselt magyar gazdaság helyrehozatala, az egészségügy és az oktatás újjászervezése nem néhány hetes, hanem sokéves feladat, de ezek végrehajtása is beindult. Az új kormány máris kidolgozta és elfogadtatta a botrányosan lepusztult vasúti közlekedés megújításának programját. Csatlakozott az Európai Ügyészséghez, ami azt jelenti, hogy az EU-pénzekkel való manipulálás lehetősége már csak a közvetlen brüsszeli ellenőrzés miatt is lehetetlenné válik. Az Egészségügyi és Oktatásügyi Minisztérium létrehozása által lehetővé vált, hogy a nemzeti jövő szempontjából létfontosságú ágazatok rendelkezzenek azzal a súllyal a kormányzaton belül, ami elengedhetetlen az újjáépítés szakmai és anyagi feltételeinek biztosításához. Fölösleges és a kisemberekre hátrányos adónemeket szüntetett meg, köztük a 14 településen már bevezetett ebadót. A miniszterelnök, a miniszterek, a parlamenti képviselők, az állami cégek vezetői fölé bérplafon került, ami a sokat emlegetett luxizás megszüntetését szolgálja, és tízmilliárdokkal támogatja az amúgy pocsék állapotban lévő költségvetést. Gőzerővel folyik a közmédia teljes átszervezése is, amitől egyebek között saját alma materem, a Magyar Távirati Iroda tekintélyének helyreállítását remélem.
Hosszan lehetne még folytatni, hogy mi minden történt Magyarországon az új miniszterelnök felügyelete alatt az elmúlt két hónapban a kommunikáción kívül. Ismétlem, az új kormány intézkedéseivel lehet nem egyetérteni. A magam részéről például nem hittem a szememnek, látván, hogy a legnagyobb múltú és létszámú újságíró szervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nincs képviselve az újonnan létrehozott Médiatanácsban. De az nem egyetértés kérdése, hanem ténykérdés, hogy a Tisza-kormány tagjai nem pusztán dumával vagy láblógatással töltik az időt. Legalábbis eddig tisztességgel megdolgoznak a saját maguk által némiképp megnyirbált fizetésükért.
