Tusványoson idén is elhangzottak a jól ismert orbáni mondatok Brüsszelről, a nemzetről, Európa átalakulásáról és a világpolitikai erőviszonyok elmozdulásáról, de jóval többet foglalkozott a magyar belpolitikával – és persze az ellenféllel, a Tiszával –, mint az elmúlt években.. A román sajtóbeszámolók legtöbbjében érződött, hogy úgy látják, Orbán Viktor most már nem hivatalban lévő magyar miniszterelnökként állt a tusnádfürdői színpadon, hanem olyan politikusként, aki egy választási vereség után próbálja újrarendezni saját szerepét.
Ez a változás adta az idei román beszámolók alaphangját, a szerkesztőségeket inkább az érdekelte, hogyan beszél Orbán a hatalom elvesztése után, milyen szavakkal támadja Magyar Pétert és az új kormányt, és milyen keretekbe próbálja szabni saját politikai helyzetét.
Az állami hírügynökség, az Agerpres helyszíni tudósítása ebből a szempontból alapforrás lett több román anyag számára. A hírügynökség visszafogottan, de elég pontosan kijelölte, miről szólt idén Tusványos: Orbán a jelenlegi magyar vezetést bírálta, a Fidesz feladataként egy „szabadságkoalíció” felépítéséről beszélt, és az ellenzéki szerepet úgy írta le, mint egy aktív szervezési feladatot. Az Agerpres azt rögzítette, hogy a beszéd középpontjában most a Fidesz újrapozicionálása állt. Fontos részletként azt is megírta, hogy a beszédre nagyjából hétezren regisztráltak.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) legfőbb médiapartnerének és támogatójának számító Antena 3 CNN más regiszterben nyúlt az eseményhez, a címben is a konfliktusra helyezte a hangsúlyt:
Orbán „Romániába jött”, hogy támadja Magyar Pétert és vádolja az Európai Uniót.
A Szociáldemokrata Párt holdudvarához kapcsolódó Mediafax a beszéd európai tétjét emelte ki, a hírügynökségi cikk címe szerint Orbán „radikális figyelmeztetést” fogalmazott meg Romániából, amikor arról beszélt, hogy az Európai Unió a mai formájában 25 év múlva már nem fog létezni. A Mediafax olvasatában a beszéd nem merült ki a magyar belpolitikai leszámolásban: Orbán továbbra is olyan politikusként próbált megszólalni, aki Európa jövőjéről mond nagy állításokat. A különbség az, hogy idén ezeket az állításokat már ellenzéki pozícióból fogalmazta meg, ami a román beszámolókban visszatérő elem lett.
A nyugatbarát, Európa-párti és liberális irányultságú Digi24 is azzal a címmel jött, hogy Orbán „Románia területéről” bírálta a budapesti vezetést. Hírügynökségi beszámolókra támaszkodva abból a részből építette fel az anyagát, amelyben Orbán a jelenlegi magyar kormányzást felszínes, kommunikációvezérelt politikaként írta le. Külön kiemelték a „Facebook-kormányzásról” szóló mondatot, illetve azt a fordulatot, amely szerint ez a politika az ellenségkeresésre épül. A cikk szerint a tusványosi beszéd egyik fő üzenete az lett, hogy Orbán szerint Budapesten már nincs valódi gazdasági kormányzás, csak imázsépítés, látványpolitika és a politikai ellenfelek folyamatos támadása.
A kifejezetten jobbközép és EU-barát HotNews a beszédet már eleve az új politikai helyzetbe ágyazta, és Magyar Péter válaszát is beemelték a történetbe. A jelenlegi miniszterelnök úgy fogalmazott: „Menthetetlen, bukott maffiafőnökkel foglalkozni felesleges”, amivel gyakorlatilag lesöpörte magáról Orbán támadását.
Az uniós ügyekkel rendszeresen foglalkozó Calea Europeană (Európai út) természetesen az EU-s réteget bontotta ki elsősorban. A portál számára Orbán beszédének központi állítása az volt, hogy az uniót belülről kell átalakítani, és hogy a mostani európai intézményi rendszer történelmi távlatban fenntarthatatlan. Itt kevesebb figyelem jutott a tusványosi belpolitikai színházra, több a brüsszeli következményekre.
A portál Orbán Viktort nem csak magyar ellenzéki politikusként, hanem az európai jobboldali, szuverenista politika egyik szereplőjeként elemezte, aki a hatalom elvesztése után is kontinensnyi léptékű programot próbál mondani.
A nemzeti-konzervatív, populista és esetenként szuverenista hangoknak is helyet adó, de tulajdonképpen fősodorbeli Gândul portál vitte el leginkább értelmező irányba a történetet. A bukaresti lap azt próbálta megfogni, hogy milyen politikai szerepet próbál építeni magának Orbán. Címe szerint a volt miniszterelnök Tusványosról diktálta a Fidesz új politikai irányát, és az ellenzéki pozícióból az ellenállás politikája felé lépne tovább. A Gândul szerint Orbán a vereségre úgy tekint, mint egy új történet kezdőpontjára, ahol ő a nemzeti tábor mozgósítója maradhat.
A román sajtó emellett Tőkés László beszédére is felfigyelt: a populista irányultságú Mediafax külön anyagban írta meg, hogy Tőkés területi autonómiát kért Székelyföldnek és személyi elvű autonómiát az erdélyi magyar közösségnek. A hírügynökség közösségi oldalán lévő kommentekből kiindulva ez a húzás nem igazán tetszett a románoknak: a reakciók döntően elutasítóak és ellenségesek voltak, többen Románia egységes és oszthatatlan államjellegére hivatkoztak, és azt írták, hogy semmilyen megye vagy Székelyföld nem kaphat autonómiát. Sok hozzászólás már nem is Tőkés konkrét felvetésére reagált, hanem általános magyarellenes, xenofób indulatokba csúszott át, gyakran azzal az üzenettel, hogy aki autonómiát akar, „menjen Magyarországra”. Mások elhasználódott, komolytalan politikusnak állították be Tőkést, aki szerintük évtizedek óta ugyanazt követeli.
Az oknyomozó és korrupcióellenes vonaláról ismert G4Media azt a történelmi szálat bontotta ki, amelybe Tőkés az autonómia követelését beágyazta. A portál felfigyelt arra is, hogy Tőkés Orbán mellett állva továbbra is „miniszterelnök úrként” szólította meg a volt magyar kormányfőt, és az Orbán-kormányok legfontosabb nemzetpolitikai teljesítményeként a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, a nemzeti összetartozás törvényét és a „határok feletti nemzetegyesítés” politikáját nevezte meg.
A G4Media azt is kiemelte, hogy Tőkés mindezt Trianon kontextusában fogalmazta meg, vagyis a püspök a beszédében azt mondta, Orbánék ezekkel a lépésekkel Trianon „helyreállítására” vagy „jóvátételére” vállalkoztak, majd a beszéd második részében Márton Áron alakján keresztül a második világháború utáni erdélyi magyar politikai vitákhoz kapcsolta vissza a jelenlegi autonómiaköveteléseket. Innen tért át arra, hogy szerinte az erdélyi magyar politikai képviselet egy része korábban túl könnyen engedett az önrendelkezési és autonómiakövetelésekből. Tőkés nemcsak a román államot bírálta, amiért az autonómiát tabuként kezeli, hanem azokat a magyar politikai szereplőket is, akiket nem tart elég következetesnek ebben az ügyben.
2025-höz képest idén visszafogottabbnak tűnt a román lefedettség. Tavaly, amikor Orbán még hivatalban lévő miniszterelnökként beszélt, több román szerkesztőség küldött saját tudósítókat az eseményre. Idén nem jött Mihai Tîrnoveanu szélsőjobboldali aktivista sem tiltakozni és zászlót lengetni. A Nemzet Útja (Calea Neamului) egyesület vezetője rendszeresen lép fel a magyar közösség jelképei, a kétnyelvű feliratok és az RMDSZ politikusai ellen, emellett visszatérő szervezője az úzvölgyi katonatemetőnél tartott nacionalista megemlékezéseknek, és évről évre tiltakozó akciókat szervezett Tusványos idején is. Tavaly megkérdeztük Tîrnoveanut Tusványoson, hogy miért jár minden évben oda tiltakozni, és többek között az volt a válasza, „hogy Orbán el ne felejtse, ez itt Románia”.
