Kedves hallgatóim, mindaz, ami a múlt hét végén Nagyváradon történt, a köpdöséses tüntetésként elhíresült botrány, nem annyira méreteiben, mint inkább jelentésében és egy súlyos folyamatba való beilleszkedésénél fogva aggasztó. És mondjuk ki mindjárt, politikai választ kíván. A fasisztoid vagy egyenesen fasiszta megnyilvánulások ellen fel kell emelnünk a szavunkat, még akkor is, ha a szabad véleménynyilvánítás örve alatt hangosodik a gyűlöletbeszéd, és látjuk, mi történik Magyarországon – nemzetünk világszégyenére.

Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai a váradi művelődési ház bejárata előtt Demszky Gábor budapesti főpolgármestert gyalázó röpcédulákat osztogattak – ez önmagában még nem ellenkezik a demokratikus gyakorlattal, legfeljebb a lázadók ítélőképességére, primitivizmusára vet fényt.
A budapesti főpolgármester kulturális jellegű meghívásnak tett eleget, könyvének dedikálással egybekötött bemutatóján vett részt. Volt is sikere: a remek rendezvénysorozat, amelybe a szereplése illeszkedett, ápolója Nagyvárad Ady Endrétől eredeztethető toleranciájának, kulturális pluralizmusának, szabad szellemének. Hogy néhány bunkó ezt képtelen felfogni, mondhatnánk, az ő bajuk. Ám abban a pillanatban, amikor akciójuk gyűlöletakcióvá válik, tekintélyes politikus – a magyar főváros többször megválasztott főpolgármesterének – gyalázásává és zsidózássá, amikor a helyi lap főszerkesztőjét, a rendezvény gazdáját, aki a magyar irodalom és kultúra legnagyobbjait és legígéretesebb fiatal tehetségeit Nagyváradra hozta az évek során, amikor a szerkesztő urat leköpik – akkor már súlyos morális bűnről van szó, olyan ártalmas gesztusról, amely belegázol nem csak a váradiak, de mindnyájunk önérzetébe.

És olyan morális bűnről, amelynek – sajnos, minden jel szerint – megvannak a politikai vonzatai és a politikai felbujtói. Ezért kell megmondanunk előre és hangsúlyosan: nem kérünk az árpádsávos nemzeti gőzből, nem kérünk a fasizmusból! Nem kérünk a határokon átnyúló gyűlöletbeszédből és megosztottságból.

Kedves hallgatóim, gondoljunk bele! Eljön a budapesti főpolgármester a váradi könyvtárnak szánt könyvtárcsomaggal (és további támogatások ígéretével), a forrófejű fiatalok pedig, akiknek a könyveket hozta, akiknek a könyvtárt kellene felkeresniük, átmennek tojásdobáló, gyalázkodó, köpködő csőcselékbe. Milyen lesz az utánunk következők jövője, amit ezek a hőzöngők építenek fel?!

Demszky Gábort most nem feltétlenül kellene idéznünk, de mégis tesszük, mert kimondott két-három fontos dolgot. Elsősorban, hogy a bűnözőknek nem sikerült meghiúsítaniuk azt, amiért ő Nagyváradra ment; remélhető tehát, hogy a Léda-ház felújítására is lesz budapesti támogatás. Másodszor, hogy véleménye szerint lényegében az akciót Magyarországról szervezték: a rendőrség két magyarországi állampolgárt is azonosított az árpádsávos, fekete egyenruhás harci díszbe öltözött demonstrálók között. Harmadszor, hogy a díszvendég a váradi városvezetéssel, Ilie Bolojan polgármesterrel és Biró Rozália alpolgármesterrel igen jó viszonyban volt és maradt.

Lehet, hogy kevésbé izgalmasak az ilyen magas szintű jó viszonyok, mint a véleménynyilvánítás szélsőséges formái. De ezek a kultúránk és a jó nevünk meghatározói, nem amazok. És ennek így is kellene maradnia.

Elhangzott a bukaresti rádió magyar adásában 2009 március 4-én.

(Redivivus) megjelöléssel olyan korábbi szövegeimet ajánlanám az Új Hét olvasóinak a figyelmébe, amelyeknek van valamilyen – általános vagy asszociatív – aktuális vonatkozása.

(Mai szemmel arról a botrányról)

Demszky Gábor a Várad című kulturális folyóirat meghívására vett részt irodalmi esten, amelyen bemutatta Keleti éden című családregényét. A Várad nyomában megjelenő mostani Újvárad folyóirat alapító főszerkesztője Szűcs László, a MÚRE elnöke.
Budapest főpolgármestere aznap kora délután hivatalos látogatást tett a városházán, ahol Ilie Bolojan polgármesterrel, valamint Biró Rozália és Gheorghe Carp alpolgármesterrel találkozott. “A My city Budapest nevű programot elhozzuk Váradra is, a partiumi városnak pedig lehetősége lesz bemutatkozni az A38-as hajón” – jelentette be egyebek mellett a főpolgármester.
Később, a Szűcs moderálta Törzsasztal beszélgetés előtt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) képviselői már gyülekeztek a Bémer (Ferdinand) téren, a Városi Művelődési Ház (volt Arlus) közelében. Az, hogy valami készül, már napokkal az esemény előtt sejteni lehetett, de az EMI-sek semmit nem árultak el előzőleg szándékaikról. “Nemtetszésünket fejezzük ki, hogy egy csonkaországi leszerepelt politikus jön el Szent László városába. Fogadni fogjuk a főpolgármester urat, legalább úgy, ahogyan pár éve Kuncze elvtárs-urat fogadtunk” – szögezte le a Krónikának Lovassy Cseh Tamás, az EMI nagyváradi elnöke. Lokodi Ferenc, a HVIM alelnöke elmondta, hogy “személyes tapasztatai” is vannak Demszky Gáborral, 2006. október 23-án ugyanis Budapesten volt, mikor a rendőrök a tüntetők közé lőttek, és végigkardlapozták a tömeget. Lokodi szerint ők akkor emlékezni mentek oda, és nem vallják magukat jobboldalinak vagy szélsőjobboldalinak. “Nem hittük volna, hogy importálni fogjuk a liberális, nemzeti eszmékkel szembemenő eszméket. A liberális ideológiának nincs helye Erdélyben”.
Helyben (és időben) vagyunk. A ‘liberális’ szitokszó Erdélyben. Orbán, te tetted ezt! A liberális egy kalapban van az „óbaloldallal”. Azzal, amelyik lelkesen megszavazta a Tiszát. A Tiszát, amelyik most el akarja söpörni az „óellenzéket”. A Fidesz rövidesen nem lesz ellenzéke. Marad a „óbaloldal”, hasznos idiómáival együtt. El fogják söpörni, ha élhetek egy kis borzalmas képzavarral, az írmagját is.