VÉLEM ÉN

Megtörténhetett volna, ami történt, az egyáltalán nem hibátlan, kevés tapasztalattal rendelkező, de a politikai harctéren ritka fizikai teljesítményre képes, tanulékony Magyar Péter egyszemélyes maratoni kampánya nélkül? Aligha....

Az öt évvel ezelőtti riportban nyilatkozó emberek névvel és képpel vállalták elítélő véleményüket. Ők a kormánymédia híreiből úgy tudták, hogy az LMBTQ-aktivisták az óvodákba és az iskolákba bejárva át akarják nevelni meleggé a gyermekeiket és unokáikat...

Orbán Viktor nemcsak a miniszterelnöki széket veszítette el, hanem a mindaddig őt körülvevő „legyőzhetetlenségi aurát” is, amely elválasztotta a többi politikustól. Erre a történelmi vereségre a Fidesz-garnitúra láthatóan egyáltalán nem volt felkészülve.

Kötter Tamás megafonügyvéd új megvilágításba helyezte a történteket: „Nagyon rossz hírem van a negyvenöt-ötven feletti háziasszonyoknak, akik piszkos kis vágyaikba avatárként beleképzelték Magyar Pétert, mert Magyar úr nem tudta elengedni a feleségét.”

Egy tragikomédia megszólásai, miközben sorra hullanak elő a csontvázkollekciók a páncélszekrényekből... Használtunk már korábban egy másik metaforát is a Fidesz valóságára: a színházi trégerre aggatott háttérfüggönyt, amit ezúttal a valóság elé eszkábált a Rendező.

Az, aki elérte K. Endre kegyelmét, ugyanaz, aki elindította a lejtőn az akkori kormánypártot. Kegyelmi ügy nélkül valószínűleg most az ötödik kétharmad szürke apokalipszisének mindennapjait élnénk, ezredszerre is leírva, hogy a NER lop, csal, hazudik...

Bélának az a fontos, hogy mindig legyen egy felettes énje, akihez igazodhat. Mindegy, hogy kommunista vagy náci, enélkül boldogtalannak, üresnek, elveszettnek érzi magát. Pártközpont vagy templom, egykutya. Munkásököl vagy gyülekezet a misén, nem számít.

Hol van ennek a novellának a magyar fordítása? Meg kellene lennie, hiszen magyar környezetben játszódik, számunkra érdekes lehet. A szigorú Székely János egyszerűen lefordított három fantasztikus novellát Eliadétól, csak azért, mert szerette őket.

Ujjlenyomatot nem vettek tőle, pedig egyezett volna a tetthelyen találtakkal. Apró lakását sem kutatták át – vallomását azon az asztalon íratták alá vele, amelyik alatt a képet rejtegette. Bottal ütötték a Gioconda nyomát, és két év múltán beletörődtek a veszteségbe.

Magyarország a Fidesz kormányzása idején nem egyre élhetőbb, hanem egyre élhetetlenebb hellyé vált. A szabadság nem kiteljesedett, hanem fojtogatóan csökkent. Létezik, hogy Orbán Viktor ebből semmit nem érzékelt? Még az is lehet.