VÉLEM ÉN

A történelmi helyzetet kihasználva, 1989-ben az állampárt a háttérben gazdasági társaságokba mentette át a vagyonát, ezáltal a hozzá kapcsolódó érdekcsoportok át tudták menteni a hatalmukat, zavartalanul folyt a spontán menedzsment privatizáció.

Az ipse kihúzta magát. A butzegivel úgy egyensúlyozva, hogy az függőlegesen maradjon, hátradőlt, első két lábát megpróbálta, persze egymás után, a levegőbe dobni. Senki nem vette észre az előző „búzamókusok” által, a pódium előttkilöttyentett seritalokat.

A kormányrendeletek közel fele (!) a veszélyhelyzet(ek)re hivatkozott; sokkal több veszélyhelyzeti kormányrendelet született, mint ahány törvény vagy törvénymódosítás, azaz a kormány a minimális parlamentáris kontrollt is elhagyva kormányozott.

A szélsőjobb felé sodródó, magát örökös miniszterelnöknek képzelő, egykori felcsúti diák hatalma végére szinte csak olyanokkal vette körbe magát vagy engedte országgyűlési képviselőnek, akik folyamatosan emlékeztetnek az elmúlt tizenhat évre.

Ám sokkal többen vannak, akiket nála jobban sajnálok. Akiket éppen miatta kell sajnálnom. A gyerekek, akikért nem emelt szót. Sőt: azt bírta csak kinyögni, hogy ne keressünk bűnbakokat. Nem tette hozzá: a valódi bűnösöket viszont igen! Ez volt a pillanat...

Hogy ez az üzemmód mennyire tartható fenn a mindennapos kormányzásban, nem tudom, de az biztos, hogy Magyar Péter ezt akarja csinálni, ebben érzi magát otthon, és a társadalom is vevő rá. Úgyhogy újfajta, XXI. századi demokratikus gyakorlat épül

Matolcsy György kiérdemesült közpénzstrázsa bankelnökről elterjedt, hogy nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen, Szijjártó Péterről, OV szerint a legnagyobb hazafiról, az ország legsikeresebb külügyminiszteréről úgyszintén...

Magyar és Kapitány is következetesek: a Tisza szintén „a legolcsóbbtól” venné az energiát. Az „orosz energiafüggőséget” csak 2035-re szüntetnék meg, érzéketlenül mind a 2027-től életbe lépő összuniós tilalomra, mint híveik „ruszkik, haza” rigmusaira.

Precíz technokrata, aki karizmáját nem hirtelen vesztette el, soha nem volt az erőssége. A választók víziót és az ígért változásokat, a közszolgáltatások javulását, a megélhetési válság enyhülését, a növekedés elindulását várják tőle.

Így telik Anikó pihenőideje. Nagyon szereti ezt, a favágástól kezdve a szigetelésen át a függönyfelvarrásig minden apró elemét. Közben visszatéréséről ábrándozik. Javaslatom: inkább csinálja készre a házikót, vakolás, burkolás, függönyök, favágás...