Bevallom, amikor kirobbant a hír, hogy Polgár Judit végül nem vállalja az ideiglenes államfői szerepet, engem nem lepett meg igazán. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni: szinte biztos voltam benne, hogy így lesz. Nem azért, mert kételkedtem volna Judit rátermettségében. Hanem azért, mert az elmúlt napok cirkusza – az a bizonyos kialakult csatározás a jelöltsége körül – pontosan azt üzente mindenkinek, aki figyelt, hogy ez a felkérés nem arról szólt, amiről szólnia kellett volna…

Mert nézzük csak meg, miről is van szó valójában. Nem egy díszpozícióról beszélünk. Nem egy protokolláris székről, amit be lehet tölteni bárkivel, akinek jó a neve és tiszta a múltja. Egy új Alkotmány megszületésének a pillanatáról beszélünk. Arról az időszakról, amikor lerakódnak azok az alapok, amelyeken évtizedekig fog állni – vagy dőlni – az ország jogrendje. És pont ebben a pillanatban nem mindegy, hogy ki ül azon a poszton. Még átmenetileg sem…

Mert egy ideiglenes elnöknek is alá kell írnia sorsfordító törvényeket. És ha az aláírás mögött nem áll valódi, önálló akarat – ha csak egy golyóstoll szerepét tölti be valaki, vagy egy előre leosztott, lezsírozott forgatókönyv báb szereplője lesz –, akkor az az egész folyamat hitelét kikezdi. Nem csak az adott személyét. Az egész új Alkotmányét.

Ez a kockázat pedig ott lebegett a levegőben az elmúlt napokban, és szerintem Judit is pontosan érezte ezt. Ezért gondolom azt, hogy a döntése – bármennyire is csalódást okozott sokaknak – valójában a lehető legtisztességesebb válasz volt egy nem tisztességes helyzetre.

Nem Judit alkalmasságával van gond. Sosem azzal volt gond. Hanem azzal a móddal, ahogyan ezt a kérdést kezelték körülötte.

Azt gondolom, ‘jó lépést’ hozott, és remélem, hogy ez a nemet mondás eszébe juttatja majd azoknak, akik ezt a folyamatot irányítják, hogy Magyarország egy új köztársasági elnök személyében nem egyszerűen új vezetőt keres, hanem önbecsülést és hitelességet. Azt vagy megteremtik a folyamat során – nyíltan, átláthatóan, valódi egyeztetéssel –, vagy nem lesz belőle semmi, bárkit is ültetnek abba a székbe.

Ami a legfontosabb: nem csak egy új köztársasági elnököt kellene választani, hanem visszaadni magának az intézménynek a jelentését, jelentőségét. Mert az elmúlt másfél évtizedben ez a tisztség kiürült. Nem volt több, mint egy pecsét. Egy biztosíték arra, hogy a hatalom döntései akadálytalanul átmenjenek. Nem volt benne tartás, nem volt benne erkölcsi súly, nem volt benne semmi, ami miatt egy állampolgár azt mondhatta volna az államfőre, hogy „igen, ő engem is képvisel”, „ő értem, értünk van”.

Egy köztársasági elnök nem kormányoz, nem ír törvényeket, és nem dönt gazdasági kérdésekben. A feladata mégis jelentős. Az a dolga, hogy iránytű legyen. Hogy amikor mi magyarok valamiért elveszítjük a tájékozódási képességünket, legyen valaki, akire rá lehet nézni iránymutatásért.

Kívánom, hogy megtaláljuk hazánk iránytűjét!

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 22-én.