Száz nappal a Fidesz-KDNP katasztrofális választási veresége és a megelégelt rendszer váratlanul villámgyors szétfröccsenése után mikrofonvégre került Lánczi Tamás, a szuverenitásvédelminek nevezett egykori hivatal elnöke. Súlyos tizenkét perc volt. A riporternek és a nézőknek elsősorban, merthogy Lánczi nem csinált mást, mi a lényege: az ismert szuverenitásvédő arroganciával fogadta a 444 kérdéseit. Az újdonság annyi volt, hogy a hombár hatalommániája és kormányszervi magabiztossága helyén ezúttal pattanásig feszült ideg vibrált. Mélyen érintette, hogy a portál megzavarja a kellemes nyári délutáni eltöltésben. „Itt ittam egy sört. Szabad? Megengedi?” „Idejönnek, utánam jönnek, s elkezdenek zaklatni!” „Itt nyomja az arcomba ezt a mikrofont és megpróbál engem terrorizálni”, csattant fel szinte minden mondatában Lánczi a Jókai téren, a kasszához fáradásban akadályoztatva éppen.

A riporter azt kérdezte, hogy a volt elnök szerint mennyiben járult hozzá a Szuverenitásvédelmi Hivatal tevékenysége a Fidesz választási vereségéhez. Erre még akár válasznak nevezhető mondása is volt a kérdezettnek. „Valószínűleg nem végeztük elég jól a munkánkat, mert ha látták volna az emberek, hogy önök kiket szolgálnak, akkor talán nem így döntenek.” A külföldi finanszírozásról beszélt, ami a kormánynak is célkeresztjébe került. Ezért volt revolverhatóság a hivatal, amit Lánczi sürgetett igencsak sorozatlövésre állítani, úton-útfélen szorgalmazva az ellehetetlenítési törvényt, amivel hatékonyan seprűzhette volna ki a rezsim „az áttelelt poloskákat”.

Igen, a bukott vezér a látomása (vagy inkább az előre kitervelt karakter-tömeggyilkossága) nyomán külföldről pénzelt politikusokra, bírókra, civilekre, politikai aktivistákra és újságírókra utalt ezzel (miközben Sulyok vélhetően gatyát vasalt vagy fonákot pörgetett, a nemzet egységének képviseletét félre téve épp csak néhány szett erejéig.)

Lassan érdemes volna valakinek elkezdeni a szembenézést a Fidesz háza táján azzal, hogy a Tisza mozgalma mögé felsorakozó 3,5 millió embert nem Brüsszel vagy Soros mozgatta el dróton a szavazófülkékig, hanem a velejéig romlott, társadalom-bántalmazó NER-től jött ki a gálája az elsöprő többségnek. 

Lánczit is ez a tömeg zavarta el mellékhatásként a bús förgetegbe. De nem tudott olyan gyorsan elszelelni, hogy maga mögött hagyja a közszereplői gúnyáját. Pedig szeretett volna, és még mindig szeretne. „Önnek, és a külföldről finanszírozott újságjának semmi, de semmi köze ahhoz, hogy én magánemberként mit csinálok.” „Én nem vagyok hatalmon. Én egy sört ittam, és én egy magánember vagyok.”

Nos, ez tetemes tévedés. Lánczi Tamás tetőtől-talpig közszereplő, ennél közszereplőbb nem is lehetne. Évi 6-7 milliárd forint költségvetésű hivatalt vezetett havi 5,4 milliós fizetésért, bérekre tavaly 2,2 milliárdot dobált ki, 2,1 milliárdot Balássy cégeiben kommunikált el. Már ez is bőven elég volna a közszereplőséghez. De a Fidesz-rendszer elhúzódó hatása, amihez az orosz vagy kínai befolyást sehonnan sem orrontó szelektív szuverenitásvédelem hozzájárult, számos jogi fórumon lesz még téma. Különösen hangozna a bíróságon a magánemberség hangoztatása.

Végezetül két gondolkodásébresztő Népszava-hír Lánczi közszereplői figyelmébe: amerikai adófizetői pénzből építenék az európai szélsőjobbot, pályázhat akár a Fidesz-közeli MCC is. És egy másik: Kurz volt osztrák kancellár éveken át az MCC fizetési listáján szerepelt tanácsadóként, nemrég 110 ezer eurót utalt vissza az intézménynek. Bizony: a nemzetközi szélsőjobbot évekig építgette magyar adóforintokból az Orbán-rezsim (mint ahogy most az amerikai republikánusok teszik ugyanezt, pedig hogy sikoltoztak az USAID miatt). Milyen kár, hogy Lánczinak sosem volt egy szabad keze, hogy emiatt egyszer is rácsapjon Orbánéra!

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. július 23-án.