Szénási Sándor: After

Azt mondja, ő sosem tűrte a korrupciót. Azt mondja, ő becsületes ember. Azt posztolja, kiugró gazdasági növekedéssel adja át az országot, jóléttel, bőséggel. Azt is mondja, a Vadhajtások portál neki igeforrás. Ez utóbbi biztosan nem hazugság...

Bártfai Gergely: Aki még látta Lenint

Kicsúszott a talpa alól a valóság. A Német Szocialista Egységpárt kongresszusán diadalmas, öt és fél órás beszédben jelentette be, hogy három éven belül megelőzik a hanyatló NSZK életszínvonalát (1958). Azután mégis inkább körbefalaztatta Nyugat-Berlint...

Rónay Tamás: Putyin béketrükkje

Természetesen nemcsak Brüsszelben, Berlinben is azonnal elutasították azt a felvetést, hogy Schrödernek uniós részről bármiféle szerepe legyen egy későbbi, háború utáni rendezésben. Pistorius német védelmi miniszter egyenesen Putyin megtévesztő manőveréről beszélt.

Hargitai Miklós: Megújulás

Valahol mégis logikus, amit Orbán csinál: a Tisza nem csak az egykori ellenzék szavazóit porszívózta fel szinte maradéktalanul, hanem a centrumot, a polgári közepet is belakta. Tér csak a baloldalon, meg a jobbszél külső perifériáján maradt.

Csutak István: Káder Ex-Im

"Olyan erdélyieket építettünk be a NER-be, akik garantálták a bukást. Hogy mást ne mondjak: Demeter Szilárd, Szász Jenő, Zsigmond Barna Pál, Varga Zs. András, Gál Kinga, Orbán János Dénes – mind-mind erdélyiek. Tudtuk, hogy velük csak idő kérdése a Fidesz bukása.” 

Hertelendy László: A kivonulás országa

Ez a változás nem egyetlen ideológia köré szerveződött. Éppen ellenkezőleg. Egymástól nagyon különböző emberek kezdtek egy irányba mozdulni: konzervatívok és liberálisok, vallásosak és szekulárisak, korábbi jobboldaliak és baloldaliak.

Tompos Ádám: Ne maradjatok együtt!

Orbán Viktor országlását egy paranoid módon összezáró, alkotmányozó többséggel és bolsevik mentalitással rendelkező Fidesz-frakció biztosította, és mégis megbuktak. Összeomlásuknak sok oka van, de az egyik közülük az egészen egészségtelen politikai omerta...

Gáspárik Attila: Sportnapok a könyvtárban

Valahogy úgy alakult az évek során, hogy egymás után húzták fel a könyvtárakat, könyvesházakat, kulturális centrumokat. Ezek folyton tele voltak helyiekkel. Lehetett eső, hó, szél vagy fagy, a síkiak ott ültek: olvastak, írtak, remekeket faragtak, verseket öntöttek formába.