Honoré-Gabriel Riqueti de Mirabeau gróf lelkes forradalmár volt. Sieyés abbé egyenesen „a szabadság Herkulesének” nevezte. Parádés beszédekben követelt szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, és egyike volt azoknak, akik megszövegezték az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. 1790-ben a Jakobinus klub elnöke lett, a következő év tavaszán egy ideig a törvényhozó nemzetgyűlés élén is állt.
Aztán 1791 áprilisában szívgyulladásban váratlanul elhalálozott. Párizs népe zokogott. A fazekasok az arcképével díszített tányérokat árultak (jókora haszonnal), a nyomdák ezrével ontották beszédeit. Hófehér mellszobrot kapott a Jakobinus klubban, testét a nemrég elkészült Szent Genovéva-templomban helyezték (rövid) örök nyugalomra; az épületet az ő tiszteletére kobozták el az egyháztól, és változtatták a francia nép nagyjainak Panthéonjává.
Ám 1792-ben, mikor a párizsi tömeg megostromolta és elfoglalta a Tuileriákat, egy lakatosmester, bizonyos François Gamain elárulta a belügyminiszternek, hogy egy titkos vasszekrényt készített a palotában a királynak (aki amúgy tehetséges műkedvelő lakatos volt, és érdeklődve követte Gamain munkáját). A szekrényből – többek között – XVI. Lajos és Marie Antoinette levelei kerültek elő.
Mirabeau-val is leveleztek. Kiderült, hogy a híres forradalmár titokban jó pénzért (komoly adósságai és hedonista igényei voltak) tanácsokat adott a királynak, és azon igyekezett, hogy megmenthesse a monarchiát, elfojthassa a radikális forradalmárokat (köztük saját elvbarátait). Tulajdonképpen a király kémje és ügynöke volt a nemzetgyűlésben és a Jakobinus klubban.
Mikor a levelek tartalma nyilvánosságra került, Párizs népe őrjöngött. A gróf arcképével díszített tányérokat éjjeliedényekké és köpőcsészékké fokozták le, a nyomdák ontották a gúnyrajzokat, ahogy Mirabeau csontváza kiesik a titkos királyi szekrényből. A Jakobinus klubban pöröllyel zúzták szét hófehér mellszobrát, maradványait éjjel a hátsó ajtón csempészték ki a Panthéonból, hogy egy szegénytemető jeltelen sírhelyébe kaparják el. (A helyére Jean-Paul Marat holtteste került, akit a thermidori puccs után ugyanígy tüntettek el.)
Eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi történt volna, ha Mirabeau még a hatalomban van, mikor a vasszekrény titkára fény derül. Ha Gamain lakatosmester netán hozzá fordul, és hozzá jutnak az iratok. Kis füst, némi pernye, és ma alighanem makulátlan forradalmárként emlékeznénk Mirabeau-ra, teste a Panthéonban nyugodna.
Mindez persze arról jutott eszembe, hogy az ügyészség nyomozói (hogy melyik ügyészségé? kissé még zavaros) lefoglalták a Fidesz szervereit. Na, azokon tényleg nyüzsöghetnek a mindenféle csontvázak, mint szellemlovasok az égen. Csak hát – ahogy annak idején az ügynökaktáknál – fontos, hogy kiknek a kezébe kerülnek az adatok. Hogy mi törlődik, mi tűnik el, mi módosul. Még füst se kell, pernye se, hogy semmivé váljanak a bitek.
Aztán csak azt vesszük észre („Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”), hogy holnaptól Magyar Péter immár sosem volt még mezei fideszes sem, nemhogy a rendszer jól kistafírungozott aranyifja.

A szerző Facebook-bejkegyzése 2026. július 21-én.