Hupsz, ezt a pofont nagyon nem látta jönni Magyar Péter. Alighanem ő is, más is, szentül meg volt győződve, hogy a T. nép majd a seggét veri az örömében a földhöz a minőségi cserén, hogy Szatyorfing úr után Magyar egy Polgár Juditot hoz a Sándor palotába.
Erre bakker beindult az eltartott kisujjas értelmiségi okoskodás, hogyaszongya itt társadalmi egyeztetés kell, hogy megtalálják azt a csodalényt, aki megfelel a Röjtökgyömöszi Turul hagyományőrzőknek meg a lipótvárosi a szociológiaelméleti közlöny olvasóbizottságának, egyáltalán, méltó arra, hogy egy személyben reprezentálja ezt a végtelenül magas erkölcsiségű magyar népet akikhez minimum egy Mahatma Ghandi lenne méltó, de neki cikis a szandálja.
Szóval Magyar most ott áll hüledezve, leforrázva.
Nyilván előre megállapodtak Polgár Judittal, aki látva a fanyalgást, rögtön a megnyitásnál fel is adta a menetet, látta, hogy ebből csak vereség lehet, egy Magnus Carlsent is könnyebb lenyomni egy schnellben, mint meggyőzni egy magyar fanyalgót, pláne, hogy közben nem lehet közölni a tisztelt önérzetesével, hogy nem a helyzet ilyen bonyolult, csak ő egy sötét paraszt, aki huszárfutónak képzeli magát.
Gratula.
Hát akkor most megindulhat a nagyszerű társadalmi egyeztetésnek nevezett bohóckodás, nyűgös lesz, bazi sokba fog kerülni, és garantálhatóan a végén ugyanúgy nem lesz konszenzusos jelölt, és jó eséllyel nem is lesz olyan, mint amilyen Polgár Judit lett volna. Valószínű, hogy valami fáradt öregúr, hatalmas jogi szaktudással, aminek ma már a negyedére sem emlékszik, de mindegy.
Alighanem Magyar Péter is csöndben kapisgálja, hogy miért van az, hogy Magyarországon csak abból lett jó vezető, aki egyszerre tudta befogni a száját a fasisztáknak és semlegesíteni a liberális értelmiséget. Így volt ezzel Kádár, Antall, Horn is, mindannyian méla undorral néztek a magyar értelmiségre, azt ugyanis átjárja egy kibaltázott felelőtlen kibicmentalitás, általában meglehetősen felületes a műveltségük, saját országukat ismerik legkevésbé, jó részének a magyar vidékről csak egy bitumenesedő Munkácsy-kép meg a tubusos paprikakrém ugrik be, viszont gátlás nélkül ugatnak be a partszélről totál hülyeséget, tekintet nélkül a hosszú távú következményekre. A korábbi vezetőknek komoly energiájuk ment el arra, hogy valahogy semlegesítsék, leszereljék a literálértelmiség izgága okostojásait, ne hagyjanak nekik lehetőséget, hogy az államvezetésbe belepofázzanak, mivel az általában katasztrofális következményekkel járt.
A mostani mizériában nem is maga a döntés az ijesztő, hanem a mechanizmus. Magyar volt az a pincér, aki marinírozott lazaccal akarta meglepni a tisztelt vendégeket, mire azokból feltört a frissen felszabadított gyapotszedők önérzete, hogy ők márpedig konzerv töltöttkáposztát fognak enni, mert az az ő magasztos döntésük. A demokrácia a la carte. Mármost ez a bagázs ugyanilyen öntudattal simán szavazhat egy pár év múlva valami sötét fasiszta vadbaromra vagy szimplán Orbánra, merthogy errefelé a szabadság gyakran egyet jelent a rituális össznépi öntökönlövéssel.
Például tudnám feledni, ahogy 2010 táján néhány felette képzett libsi újságíró fölényeskedett arról, hogy minek annyit ijedezni Orbántól, nem lesz az olyan vészes és micsoda hülye is az, aki a Fidesztől fél. Aha. Ezzel a lendülettel ez simán megismétlődhet, hogy pont az ilyen idióták tapsikolása közepette szivároghat vissza.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 21-én.