Bénító, ahogy az évekkel korábban megjósolt, akkor kicsit túlihletett, apokaliptikus vízióim lassan kirajzolódnak mint szürke realitás. A tegnapi Fidesz ún. sajtótájékoztató után kb. úgy érzem magam, mint amikor Hieronymus Bosch nadragulyára ivott öt pálesz után az utcán szembetalálkozott saját, pucér bűnösöket faló, verébfejű-harcsatestű-sáskalábú Luciferével, amint az éppen egykedvűen bevásárol a böttingeni hetipiacon.

Szóval anno azt írtam, hogy a NER csak füstölgő romokat fog maga után hagyni, a romok tövében pedig egy zavarodott vénembert, akinek a hablatyolása semmire sem lesz magyarázat. Ez történik éppen.

Egy százmilliárdokból kipárnázott seggű dagadt téeszelnök-primadonna most halálkomoly arccal azt énekli, tárogatózza, csárdásozza, afféle seggreverős Fásy Zsüli-utánérzéssel hogy 1985 van, ő meg a pártállammal szembeni liberális demokratikus ellenzék, aki az utcán ad interjút, mivel bocsika, éppen de nincs áram meg net a Közép- Európa legnagyobb, ezermilliárdos közpénzelosztó helyén, kénytelenek lehelgetett krumplibélyeggel nyomni Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks földalatti nyomdájában a szamizdat-röplapokat.

Akinek van szeme, javaslom, használja látásra: Orbán egy sima elmeroggyant. Valószínűleg mindig is az volt, csak most válik nyilvánvalóvá.

Ugyanolyan mentális csődtömeg, mint egy hétévesnek is ciki, primitív helyesírási hibákkal kommunikáló, fegyvermániás, debil öccse , a tükörtiszta tekintettel, mosolyogva hazudozó „ugyanmár kedveském milyen zebra?” muterja vagy a személyiség-és minden zavaros fia, aki apucihoz hasonlóan búj be mindenféle átmenet nélkül különféle szerepekből szerepekbe aki volt focista, hittérítő, gyilkológép, ki tudja legközelebb majd azt képzeli magáról hogy ő egy két lábon járó, szenteltvízüzemű búvárszivattyú és körbeberregi a Nagyalföldet.

Szóval mint a hatéves kislányom, amikor a My Little Póni aktuális epizódját újrajáttszák a kertben a barinőkkel, Orbánapu úgy bújik bele a különféle kitalált-vizionálit karakterjeibe, most éppen akkor ő a diáklázadó, a jogállamiság bajnoka és szemrebbenés nélkül úgy csinál, mintha ez mindig is pont így lett volna.

Egészen egyszerűen: a sok kamu és hülyeség, amiről egy évtizeden át a sok okostojás elemző jól megírta, hogy hű micsodás nagy propaganda-víziók meg hatalomtechnikai zsenialitás, a valóságban sima mentális betegség volt. Orbán alighanem családilag terhelt, személyiségzavaros, skizofrén, a jófranc tudja mi, a nettó őrületből meg úgy lett rendszer, hogy ott volt körülötte a szekta, ahol a tagok tapintatosan elrejtették a világ elől a főnök kakis alsógatyáját, és ez beágyazódott az EU végtelenül ostoba és álszent rendszerébe, ahol ahogy egy évtizeden át nem kérdeztek rá Putyin öltönyén a vérfoltok eredetére, úgy azon sem akadtak fel, hogy miért lengi be a magyar vezért a trágyaszag.

Ez volt a NER: egy bolond akit körbevett ilyen lélekvesztett hívő zombik, meg ilyen közpénzzabáló hatalomtechnikus hiénák gyülekezete, akik brutálisan sok pénzből hideg profizmussal propagandává desztillálták a főni kicsorgó nyálát.

Aztán április óta eltűnt a gépezet a főni mögül. És ahogy a római államgépezet nélkül Elgabal is csak egy pucér elmebeteg, aki a kakijával firkálja a Forum Romanum falaira, hogy ő Jupiter, nos, úgy áll Orbán is most mindenki előtt és hablatyol demokratikus ellenállásról.

Hát ti szegény hülyék. Ez a ti istenetek baszki, ez a bolond lápi lidérc vezetett titeket csukott szemmel, kézen fogva a mocsárba. Egy elhízott, hormonzavaros TV táltos, aki emelt díjas hívásért torokénekléssel gyógyítja Erzsi néni lábgombáját.

Ami igazán ijesztő, az Bóka János. Egy elvileg értelmes ember. Aki most szépen, öltönyben ott áll Orbán mellett, mint amikor a középkori ponyvairodalom meséjében a snájdig ördög az oltár elé viszi a saját, bűnronda öreganyját. Tényleg ijesztő, ahogy az ilyen szektavezérek legtöbbször pont az ilyen jófésült, jófiú értelmiségieket tudja a végtelenségig behülyíteni maga mellé. Ilyen volt Gulyás Geri is. Akinek most végre sikerült kicsekkolnia a szektából. Megjósolom (újabb vízió!) kb. fél-egy évnyi tisztulási periódus után egy nap Gergő magához tér, szétnéz, majd félhangosan felsóhajt: „ez mi a faszom volt?” És tényleg.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 23-án.