A Fidesz a maga állította csapdában hisztizik.
A Fidesz-székház előtti járdán megtartott Orbán–Bóka sajtótájékoztató egy hevenyészve megkoreografált politikai performansz volt. A Fidesz és annak vezető politikusai kétségbeesetten próbálkoznak magukat áldozati pózban feltüntetni. A Fidesz elnöke már a tragikus felütéssel igyekezett megadni az alaphangot a járdaszínháznak: szerinte a
párt szervereit az ügyészség lefoglalta, és állítólag semmi nem működik az épületben, ezért kénytelenek a pártház előtti járdán sajtótájékoztatót tartani.
Ez azonban nem tűnik hitelesnek, hiszen a szerverek hiánya semmilyen fizikai vagy technikai akadályt nem jelent egy sajtótájékoztató megtartására: ahhoz csupán a nyilatkozókra, és az újságírókra na meg a kameráikra van szükség. Gyaníthatóan az utcadíszlet tudatos látványelem, manipuláció, amely az álldozat, a „kiszorulás” és a rendkívüli helyzet drámainak szánt, de hamiskás látszatát hivatott kelteni.
További kérdéseket vet fel a szerverek lefoglalásával kapcsolatos kijelentése is. Orbán azt állította, hogy az ügyészség jogellenesen, politikai utasításra vitte el a párt teljes adatbázisát. De nem mutatott be semmilyen bizonyítékot vagy dokumentumot a politikai utasítás vádjára, mint ahogy egyetlen konkrét jogi érvet sem citált állítása igazolására.
Mint ahogy azt sem tudhatjuk valójában, hogy az ügyészség tulajdonképpen mit vitt magával a Fidesztől. Ugyanis csupán és kizárólag a Fidesz állításait ismerjük ezzel kapcsolatban, akik – ugye – nem tekinthetőek elfogulatlan, hiteles forrásnak.
Az előadás során a 17 milliárdos NKA-ügyet is „koncepciós eljárásnak” bélyegezni sokkal inkább tűnik gyengécske menekülési kísérletnek, mint ténynek. Az elszámoltatás nem diktatúra – hanem a jogállam normális működése.
Az utcaszínház leggyengébbre sikerült poénja Orbánnak az az állítása volt, miszerint a jelenlegi Tisza-kormány nem legitim. Köztudomású, hogy a Tisza Párt számszerűen és százalékosan is több szavazatot kapott a választáson, mint a Fidesz bármikor a története során. Ráadásul mindezt pontosan abban a választási rendszerben érte el, amelyet a Fidesz tizennégy éven keresztül, teljes mértékben a saját igényei szerint alakítgatott.
Megkérdőjelezni ezt a felhatalmazást egyszerűen logikai csőd: a Tisza-kormánynak egyrészt megvan a megkérdőjelezhetetlen demokratikus felhatalmazása a rekordmennyiségű szavazat miatt, másrészt megvan a teljes eljárási és alkotmányos felhatalmazása is. Az új kétharmad ugyanis pontosan azokat a kétharmados alkotmányozási szabályokat használta fel az Alaptörvény 17. módosításánál, amelyeket
korábban a Fidesz írt meg. Ha a Fidesz kétharmados módosításai korábban legitimek voltak, akkor a Tisza-kormány eljárása is az. Nem lehet ugyanazt a szabályrendszert legitimnek tartani, amikor a NER volt hatalmon, és „diktatúrának” minősíteni, amikor a Tisza-kormány él vele.
Orbán szerint Sulyok Tamás elmozdítása visszamenőleges hatályú volt. Ezzel szemben a döntés nem a múltat írta át (ex tunc), nem nyilvánította utólag semmisnek Sulyok megválasztását vagy korábbi intézkedéseit. A módosítás a kihirdetést követően, a jelenre és a jövőre nézve (ex nunc) szüntette meg a mandátumát. Egy meglévő tisztség idő előtti megszüntetése lehet vita tárgya, de visszamenőleges hatályúnak nevezni szakszerűtlen és téves.
A sajtótájékoztatón előadott tragikomédia tankönyvi példája a politikai kettős mércének. Amíg a Fidesz volt kormányon, a kétharmados többség mindent felülírt, szent és sérthetetlen felhatalmazást jelentett. Most, hogy ellenzékbe szorultak, a saját maguk által alkotott Alaptörvényt és a törvényes elszámoltatást „önkényuralomnak” bélyegzik.
Az utcaszínházi előadás során a Fidesz elnöke nem citált jogi érveket, csupán minősítgetéseket hallhattunk tőle. Az előadás szereplói hiteltelenül próbálták bemutatni a jogállam sérelmét és az állítólagos politikai visszaélést – helyette a Fidesz kétségbeesett próbálkozását láthattuk, amivel már előre próbálja kimagyarázni magát az elszámoltatás várható következményeiből.
