Ülök a tévé előtt, és nézem Orbán bálványosi beszédének ismétlését.

Ami azt illeti, tényleg sok benne az ismétlés: Brüsszel, a Patrióták most már végre, tuti, hogy hóttziher bekövetkező hatalomátvétele stb. De azért mindent nem ismétel meg tavalyról: azt a feledés jótékony homálya fedi, hogy akkor 80 megnyert körzetet ígért. Régebben meg, hogy Trump percek alatt békét teremt.

Szegény Tőkés, nem elég, hogy a bal lator szerepében Orbán baljára helyezték, unalmában el-elbóbiskol, és a kérdéseknél sem ébred fel egészen: zavarodott monológgal válaszol. Orbán jobbján Németh Zsolt még kevesebb lelkesedést mutat: napszemüvege mögé bújva szomorkodik. Van oka rá: az előző napokban a Fidesz atlantistájaként még azt a reményét fejezte ki, hogy Orbánt sikerül távolítani Putyinéktól, és pártjáról lemosni az oroszbarát bélyeget.

Hát nem. Orbán nem hagyja el a járatlanért a járt utat. Akkor sem, ha az zsákutca.

A hangnem a régi. (A fb-on egy kommentelő meg is ereszti a poént: „Milyen idő van Bálványoson? Múlt.”) Mintha a nagyszínpadok egykori sztárja a kamarába szorulva, mellékszerepben is hősi pózba vágná magát, mellét verve kieresztené öblös, sztentori hangját a fogyatkozó publikumnak. Otelló Gyulaházán.

De legalább itt, Tusnádfürdőn a közönség még a fénykorára emlékezik. És megnyugtatásra vár, hiszen az előző napokban az önkritikus fideszes kibeszélők (L. Simon, Navracsics), a legtöbb volt miniszter távolléte, a Fidesztől elsasszézó szervezők teljesen összezavarták.

És itt a lényeg: Orbán már nem elsősorban az ellenfelek, hanem saját renegátjai ellen küzd. A belső kritikát akarja elfojtani, vezérszerepét újraerősíteni. Magáért küzd, már rég nem az országért. Bejelenti: most fontosabb dolguk van, nincs idő önkritikára. Kész, passz szembenézés, ennyi volt. Helyette az ellenállás korszaka jön, a zönkénnyel szemben.

Migránsveszély, Soros, gender, liberális rémek el a balfenéken. A zönkény most szerinte „újkommunista”, hitleri beütéssel. „Baloldali vírus” lett úrrá az országon. Tiszta Venezuela, Trump igazán elrabolhatná Magyart. De mázlink van: éppen Orbán az, aki annak idején megtanulta, hogyan kell a kommunistákkal leszámolni.

A zönkények pedig már csak olyanok – mondja –, hogy viharos gyorsasággal összeomlanak a gazdaság szétesésekor. (Tényleg. Nem valami ilyesmi történt áprilisban?) Véletlenül épp a 133. napon kezdődik majd nálunk is az összeomlásuk, pont, mint a Tanácsköztársaságnál. (Úgy látszik, a kommunisták nem is tudnak tovább számolni.) Azt nem mondta, jön-e valaki Horthy szerepében. De van egy tippem, ki ülne a fehér lovon. És juszt se kezdek el viccelni ló helyett holmi zebrákkal.

Az ellenállást tehát ő vezeti, ki más. Be is jelenti: „a nagy visszatérők” korát éljük, mint Fico, Babis és Jansa. (Na vajon, kire gondol negyedikként?) Ha valaki még mindig aggályoskodna, megnyugtat: a miniszterelnöki poszt nyolc évre limitálását majd eltörlik.

A párt már útjában van. A frakció is csak nyűglődjön a Parlamentben, az nem sokat számít. Bejelenti: mozgalmat szervez, széles, nemcsak jobboldaliakból álló szabadságharcos koalíciót. A DPK, a régi Harcosok Klubja és média elfelejtve, ők az elbocsátott légió. Az önkritika-mániások pláne. Mint mondja, most nem a régi párt, hanem a szabadságharcra készeket kinevelő „inkubátor”, ill. „faiskola” kell (így együtt?), afféle zönkényellenes keltetőgép.

(Kicsit feszengek. Én is szoktam hasonlókat gondolni egy, a pártok helyén mozgalomként újjászerveződő baloldalról. Hiába a tusnádfürdői közönség tapsa, ő is úgy érzi, hogy nulláról kell kezdenie?)

Hát nem tudom. Nekem úgy tűnik, ha Orbán ül rajtuk, az istennek sem fognak kikelni azok a szabadságharcos tojások. Talán ezért kell a keltetőgép. Vagy inkubátor. Illetve faiskola.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 27-én.