VÉLEM ÉN

A politikai ellenzék empátiája sokaknál most úgy működik, mint a kiszáradt meder: térképen még jelölik, terepen már nem találni. A szenvedő ember grafikon, a gazda kommunikációs kellék, a kiszáradt táj csupán háttér egy gondosan bevilágított videóhoz.

Ahogy megyünk előre az időben, a művészek kiestek, nagy magyar történelmi alakok jöttek: Bethlen Gábor, Mátyás király, Szent István és Deák Ferenc. Nem éppen forradalmi arcképcsarnok. Petőfit és Kossuthot nagyon hiányolom. Ők a magyar szabadság szimbólumai

Kihasználva diplomáciai múltamat, utánanéztem, hogy hasonló nagyságrendű országok külügyminiszterei mennyit utaznak. Merem állítani: ennyi röpködésért ott rég lemondatták volna a külügyminisztert. Keleti nyitás, a legnagyobb blöff.

Őrtilos csodaszép, valódi gyöngyszem. A hasonló szépségű környékbeli (vagy messzebbi) magyar falvak közül mégis az emeli ki a leginkább, hogy itt volt a legmagasabb az egy főre jutó NKA-támogatás az egész országban. Tízmilliókat sikerült behúzni...

Ha egy felnőtt politikusnak külön el kell magyarázni, hogy egy népirtás áldozataira való megemlékezéskor a tiszteletadás nem pártpolitikai ízlés kérdése, hanem az emberi és politikai civilizáció egyik legelemibb gesztusa, akkor két lehetőség marad.

Empátia szükséges a diplomáciában: a magyar diplomácia több, mint száz éve képtelen megtalálni a megfelelő hangot a románokkal, nem nem tudja kezelni a bukaresti politikát, érdemben reagálni. És empátia szükséges a külhoni magyarok iránt.

A gnóm, a rút kinézetű Cipolla szinte hihetetlen képességekkel rendelkezik, ugyanakkor végtelenül aljas és gonosz. Ma nyugodtan nevezhetnénk nárcisztikus pszichopatának, akit a súlyos jellemhibái miatt egyetlen dolog érdekel, uralkodni az emberek fölött...

A hajdani közlekedési miniszter kottyantotta el, hogy a kolléganő két felügyelőbizottsági tagságot kért a férjének, havi másfél-másfél millió forintosat. Máskülönben társadalmi munkában kellett volna szerkesztenie Varga Judit közösségi oldalát.

Ennél már csak az volna jobb, ha nem csupán államfő, de egyben az ismét létező köztársaság elnöke is lenne, és minden tőle telhetőt megtenne azért, hogy a 2011. december 31-én Magyarországgá átnevezett közös haza neve ismét Magyar Köztársaság legyen.

Moszkva választotta a békés kereskedelem helyett a katonai agressziót, a kölcsönösen előnyös európai kapcsolatok helyett Ukrajna leigázását. Most a Magyar-kormánynak kell meghoznia azt a döntést, amelyet az Orbán-kormány tizenkét évvel ezelőtt nem mert meglépni.