Néhány napja Magyar Péter sajtótájékoztatón vett részt. Várható volt, hogy a meghívott újságírók közül valaki szóba hozza a mögöttünk hagyott hét legdivatosabb témáját: a köztévébe frissiben kinevezett híradó-főszerkesztő és műsorvezető menesztését megelőző miniszterelnöki hümmögést. Mikrofonhoz jutott egy huszonéves, számomra ismeretlen arcú újságíró, és a nagy hírre vergődött „Nem hinném.” meg a kinevezések visszavonása közti összefüggést firtatta.

Arra figyeltem föl, hogy az újdonsült kormányfő fészbukos bejegyzését „kommentálásnak” nevezte. Három évtizedig tanítottam műfajelméletet, igaz, a komment alakulása csupán a tizes évek elejétől adott okot arra, hogy a kommentelést megkülönböztessük a kommentálástól. A jó öreg kommentár ugyanis sajtó-műfaj, és nagyjából a XVII. század közepétől gondolkodhatunk, beszélhetünk, írhatunk róla. A komment pedig hiába származik ugyanabból az alapszóból, az újságírók által szívesen használt műfaj elfajzott, XXI. századi, digitális válfaja.

A német nyelvterületet évszázadokig széttagoltság jellemezte. Érsekségek, fejedelemségek, hercegségek, őrgrófságok kusza halmaza volt. Mindegyik uralkodó sorompókat állított fel, és a hetipiacára igyekvő kereskedőkről, saját termékeiket áruló őstermelőkről és mesteremberekről lehúzta a sápot. Megvámolta őket. S mert a helyi hírlap nyomdájában egy, legföljebb két betűtípussal dolgozhattak a kéziszedők, az ipartermékek és mezőgazdasági termények beharangozása élvezte az elsőbbséget. Ezzel magyarázható, hogy a róluk szóló cikkeket a nagyobbik, nyolcpontos betűvel szedték. Néhány évtized múltán azonban a hatpontos betűnek is helyet találtak a már nemcsak a hetipac napján, hanem a hét négy napján is megjelenő „napilapban”.

A kevésbé megbecsült betűvel szedték a keretbe zárt és a termények meg termékek hátterét megvilágító kommentárt. Amely a szikár és személytelen hangvételével nem az újságíró értékítéletét tükrözte, hanem a cikk szerzője  a textusban a kontextust kereste, az áruban a folyamatot láttatta. Így telt el három és fél évszázad, a különböző témakörökre szakosodott újságírók lettek a kommentátorok. Ezért különböztetem meg őket azoktól a nem újságíróktól, akik aligha tanultak műfaj-elméletet, és a digitális korszakban valósággal bezúdultak a nyilvánosságba. Szakembernek még a jó vagy egyenesen kitűnő íráskészségű publicistákat se nevezném. A véleményüket kedveljük, nem a szakértelmüket. Az úgynevezett trollok pedig, akik a kommentelés kocsmai szintjét képviselik, még kevésbé tartoznak a kommentár műfaját művelők közé.

Érzékenyen érintett tehát a sajtótájékoztatón megszólaló ifjú újságíró kommentálós fanyalgása. A miniszterelnök ugyanis szerintem nem kommentálta, hanem kommentelte a két köztévés vezető kinevezését. Még akkor is, ha trollnak nem nevezhető, igaz, témakörben elmélyült szakújságírónak sem. Kommentelői tevékenyégét akkor kezdte, amikor az igazságügyi miniszter fészbukos üzenőfalát működtette. Ha még tanítanék, javasolnám egy tehetséges főiskolásnak vagy egyetemistának, hogy a diplomamunkáját Varga Judit közösségi üzenőfaláról írja meg. Az igazságügyi miniszter és a külügyminiszter (Szijjártó Péter) ugyanis nyilvánosan vetélkedett egymással, vajon melyikük nevéhez fűzhető a korszerűbb fészbukos megjelenés.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy miután Varga Judit összeférhetetlenség miatt hivatalosan nem alkalmazhatta a saját férjét, szívességre kérte Lázár Jánost. A hajdani közlekedési miniszter kottyantotta el, hogy a kolléganő két felügyelőbizottsági tagságot kért a férjének, havi másfél-másfél millió forintosat. Máskülönben társadalmi munkában kellett volna szerkesztenie Varga Judit közösségi oldalát. Lázár nem állt kötélnek. Szavait azért foglaltam össze, hogy jelezzem, hová és mibe nyúlik vissza a jelenlegi miniszterelnök fészbukos kommentelése.

De ha immár a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként sem képes lemondani róla, sőt a jelek szerint tökélyre igyekszik fejleszteni, hogy kommentekkel befolyásolhassa a nyilvánosság működését, akkor adódik egy kérdés. Vajon tévedett-e a huszonéves újságíró, amikor kommentáláson kapta rajta a kormányfőt? Mindenesetre van egy tapasztaltabb újságíró, aki szintén kommentáláson kapta az újdonsült miniszterelnököt. Balassa Tamást idézem a Népszava augusztus 6-i számából. Szerinte Magyar Péter „Egy nyegle ’Nem hinném…’-mel kommentálta, támogatja-e a közmédia új kinevezettjeit. A mondat akkor volna diktatúra, ha a jelöltek nem a NER emberei lettek volna. Mivel azok voltak, a megjegyzése csupán ízléstelen.”

Álláspontjából az a következtetés vonható le, hogy talán mégis arrébb kéne helyezni azt a fránya határvonalat a hagyományos kommentár és a korszerűbb, de felszínesebb komment között. Vannak olyan helyzetek, amikor egy látszólag jelentéktelen kommentnek állami nyomatékot kölcsönöz a kommentelő neve és pozíciója.

Tíz mondat a kommentről

A komment az élőbeszéd írott formája. (Prószéky Gábor nyelvész, Heti Válasz, 2015. szeptember 10.)

A komment digitális ujjlenyomat. (Várkonyi Zsolt újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. április 22.)

A kommentek sora időnként nagyon hasonlít a kocsmaasztalok intenzív eszmecseréjéhez. (Minya Károly nyelvész, Magyar Idők, 2017. szeptember 8.)

Önvédelemből nagyon ritkán olvasok kommentet. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Hang.hu, 2021. augusztus 2.)

Tömegtársadalomban élünk, ahol a többség kommentekből és szalagcímekből tájékozódik. (Gulyás Ábel politológus, Magyar Narancs, 2023. március 9.)

Facebook-kommentből nem lesz rendszerváltás. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2024. február 25.)

Még a Facebook-oldalamat is én kezelem, és írom a kommenteket. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Népszava, 2024. május 30.)

Ma már név nélkül, kommentek mögé bújva, következmények nélkül lehet sértegetni, megrágalmazni bárkit. (Vitray Tamás tévériporter, Story.hu, 2024. június 1.)

Megjelent a kommentpolitika. Olyan, mintha politika lenne. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Facebook.com, 2025. április 23.)

Mennyire független az a közmédia, amely egy miniszterelnöki odamondás és némi kommentmezei dohogás után visszavonja egy döntését? (Németh Róbert publicista, Index.hu, 2026. augusztus 4.)

A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. augusztus 10-én.