A Mi Hazánk képviselői a parlamentben nem álltak fel a roma holokauszt áldozataira való megemlékezéskor. László Marczingós erre reagálva azt írta: „Elmondtam nekik, van olyan vonal, amit nem léphetnek át. Ez egy ilyen vörös vonal.” Mivel Marczingós László a tegnapi posztja alatt korlátozta a hozzászólás lehetőségét, itt mondom el, amit ott szerettem volna.

Laci, jó, hogy elmondtad nekik, hogy vannak határok, amelyeket nem lehet átlépni. De attól tartok, a baj ennél jóval mélyebben van.

A gyereknek sok mindent elmagyarázunk. Elmondjuk, mire való a zsebkendő és a vécépapír; miért nem illik az orrát piszkálni; miért nem dugjuk az ujjunkat a konnektorba; miért nem szaladunk ki az úttestre a labda után; miért mosunk kezet, amikor hazaérünk a játszótérről vagy az orvosi rendelőből. Azért magyarázzuk el mindezeket, mert még nem tudja, még nem érti, még tanulja azt a világot, amelyben másokkal együtt kell élnie. Ezt nevezzük nevelésnek.

Aztán a gyerek felnő, és bizonyos dolgokat többé nem kell elmagyarázni neki. Nem azért nem, mert elvesztettük pedagógiai türelmünket, hanem mert vannak elemi normák, amelyek ismerete a felnőttség minimális feltétele.

A parlament padsoraiban, amennyire látom, felnőtt emberek ülnek. Ha egy felnőtt politikusnak külön el kell magyarázni, hogy egy népirtás áldozataira való megemlékezéskor a tiszteletadás nem pártpolitikai ízlés kérdése, hanem az emberi és politikai civilizáció egyik legelemibb gesztusa, akkor két lehetőség marad.

Vagy valóban nem érti ezt – ami olyan fokú erkölcsi és politikai éretlenségről tanúskodik, amely önmagában is alkalmatlanná teszi arra a szerepre, amelyet betölt. Vagy pontosan érti, és ennek tudatában dönt úgy, hogy megtagadja ezt a gesztust.

Az utóbbi eset súlyosabb. Mert akkor már nem tudatlanságról, neveletlenségről vagy politikai ügyetlenségről beszélünk, hanem tudatos választásról.

Ezért számomra nem az a legnyugtalanítóbb, hogy meg kellett mutatnod a vörös vonal helyét. Hanem az, hogy ezt a vörös vonalat egyáltalán meg kellett mutatni.

Bizonyos határokat ugyanis egy felnőtt, demokratikus közösségben nem azért nem lépünk át, mert valaki előző este figyelmeztetett rájuk. Hanem azért, mert aki nem látja őket magától, annak vagy súlyos hiányosságai vannak az erkölcsi tájékozódásában, vagy nagyon is jól látja őket – és éppen azért lépi át.

És én nem tudom, melyik magyarázat volna megnyugtatóbb.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 11-én.