VÉLEM ÉN

Éppen tisztségem lényege, hogy a nép képviselője, hangja vagyok és így sokmillió honfitársam nevében felszólítom Önöket, hogy a demokratikus berendezkedés és a közbizalom helyreállítása érdekében haladéktalanul mondjanak le a tisztségükről!

Alig tudunk róluk többet, mint hogy nem fideszesek. És ez most elég az örömódához. Ez nemcsak Orbán csődje, hanem mindenkié, aki az ő nevében végtelen pénzből képes volt visszataszítóbb lenni a bárminél. A Fideszt ezek a sötét, buta alakok képviselték.

Felcammog, elkezdi felolvasni... Sulyok Tamás már elmondott beszédét! Dicséretére legyen mondva, annyira azért nem faék, hogy még egyszer elénekeltesse a Himnuszt, ám amikor kapcsol, tétován elnézést kér: csak hallgattam a műsort, elsőre nem vettem észre...

A tét nagy, ugyanis a cégek, amelyek május 31-ig nem tudják beszerezni a tűzvédelmi engedélyt, ami költséges, pár hónapos procedúra, elvesztik jogukat a forgalmazásra, ha meg folytatják a tevékenységüket, az bűntettnek minősül, jövedéki termékről lévén szó.

Az RMDSZ jelenlegi elnöke azt mondta: politikai pályafutását Takács Csabának köszönheti, aki 1997 januárjában, egy reggelen felhívta őt, és megkérdezte, hogy vállalja-e az államtitkári tisztséget a kulturális minisztériumban. „Azzal a telefonhívással kezdődött..."

Nem tudom, hogy végül milyen rendszer fog kijegecesedni ebből, de az már most biztató, hogy ennek a változásnak a motorja legalább annyira szól a magyar civil társadalom felemelkedéséről, öntudatra ébredéséről, mint magáról a Tiszáról és Magyarról.

Szerencsétlen az időpont: az idei érettségi a két kormány közti hatalmi senkiföldje időszakára esik – ezzel éltek vissza csúnyán Orbánék, vélemények sokasága szerint megbosszulva, hogy a legfiatalabb választók nem rájuk voksoltak. De attól még tény...

Mert ez nem pusztán hagyományos, ünnepi, emelkedett hangú beszéd, nem szokásos cifra szónoklat, hanem új, tiszta lap ígérete, egyben az is, hogy ki kell tépni, össze kell tépni és a szemétbe kell dobni a korábban mocsokkal telefirkált lapokat.

A jogszabályokat eskümhöz híven betartottam, ami nem volt nehéz, én hoztam őket. Ha nem akartam betartani, akkor hoztam egy másikat, nekem nem lehet betartani, én tartok be a jogszabályoknak, és ellátom a törvényt, mert az is én vagyok...

Valamiért mégis eszembe jut a postás, aki, állását kockáztatva, nem volt hajlandó kézbesíteni a faluban az ijedős nyugdíjasoknak a háborús rémisztgetésre szánt, véres kormánykiadványt. Abba a postásba a sokszoros milliárdosnál több becsület és bátorság szorult.