Baka András Magyar Péterhez hasonlóan bosszút akar állni a Fideszen, egyéni sértettség motiválja. Így reagált Rétvári Bence (KDNP) a Tisza Párt frakciójának döntésére, miszerint a Legfelsőbb Bíróság volt elnökét jelölik köztársasági elnöknek. A parlament holnap szavaz, az eredmény borítékolható.
A volt kormánypárti politikus egyértelműen arra utalt, hogy még 2011 végén a fideszes parlamenti kétharmad személyre szabott jogalkotással, intézményi átszervezés ürügyén, idő előtt távolította el posztjáról a parlament által 2009-ben Sólyom László javaslatára megválasztott Bakát. Amellett, hogy Rétvári ezzel maga is elismerte, hogy sérelem érte a részükről a tekintélyes jogtudóst, nem tudok nem arra gondolni, hogy szavait a „ki mint él, úgy ítél” mondás szerint érdemes értelmezni. Maga Orbán Viktor beszélt előszeretettel elégtételről, mások tetteinek feljegyzéséről, s a legutóbbi választás előtt világossá tette: ha nyernek, tényleg jön a nagytakarítás.
Nem tudhatjuk biztosan, milyen elnök lesz Baka Andrásból, de előélete, megnyilatkozásai ismeretében nehezen hihető, hogy a kicsinyes bosszúvágy vezérli majd magas tisztségében. Ami sejthető, hogy nem „Árpi bácsi” típus lesz, hanem Sólyom Lászlóhoz hasonló „kellemetlen ember”, aki megingathatatlanul ragaszkodik a belső meggyőződéséhez, az alkotmányos elvekhez. Ha valakivel, éppen a parlamenti kétharmaddal a háta mögött kormányzó Tisza Párttal kerülhet majd konfliktusba. Baka András – aki bírálta már az új többség alaptörvény-módosítását, és tisztában van az átmeneti közjogi helyzet kényes mivoltával, buktatóival – nem kell hogy gesztusokat tegyen az őt megválasztóknak, hiszen mandátuma egyszeri alkalomra szól, ezért sincs oka hatalmi játszmákba bonyolódni.
Eddigi pályafutása éppen azt példázza, hogy akkor is felemeli a szavát, amikor mások talán „bölcsebben” hallgatnának. Valóban súlyos, az európai jogelvekkel is ütköző sérelmet okozott neki (és a demokratikus berendezkedésnek) az Orbán-rendszer azzal, hogy az igazságszolgáltatási rendszer átalakítása miatt megfogalmazott kritikáját hivatalvesztéssel torolta meg. Baka Andrásnak azonban a jog részben már igazságot szolgáltatott, államfővé választása után pedig miféle elégtételre vágyhatna még?
– A sérelmek megtorolása se nem visz előre, se nem segít megerősíteni a nemzet egységét – fogalmazott Rétvári Bence. Kései, ám hasznos felismerés. Túl sok sérelmet okozott az előző rendszer, túl sok egzisztenciába, lélekbe gázolt bele beteges bosszúból vagy csak érdekből, erőfitogtatásból; érthető hát az aggodalom. Amúgy nem Baka András bosszúja éri most utol a Fideszt, hanem a magyar választók ítélete érte el április 12-én.
Különös érzés lehet a hatalom védősáncai mögül kipenderítve attól rettegni, hogy mások is ugyanolyanok, mint amilyenek ők voltak, amikor oly sokak sorsa múlt a szeszélyükön.
