VÉLEM ÉN

"Olyan erdélyieket építettünk be a NER-be, akik garantálták a bukást. Hogy mást ne mondjak: Demeter Szilárd, Szász Jenő, Zsigmond Barna Pál, Varga Zs. András, Gál Kinga, Orbán János Dénes – mind-mind erdélyiek. Tudtuk, hogy velük csak idő kérdése a Fidesz bukása.” 

Ez a változás nem egyetlen ideológia köré szerveződött. Éppen ellenkezőleg. Egymástól nagyon különböző emberek kezdtek egy irányba mozdulni: konzervatívok és liberálisok, vallásosak és szekulárisak, korábbi jobboldaliak és baloldaliak.

Elfogadhatatlan, hogy a kudarcba fulladt rendszer egyik vezető politikusa a választások után nyilvánosan úgy fogalmazzon: „Lehet, hogy a sátán most csatát nyert, de Jézus Krisztusé a győzelem”. Nem lehet másként értelmezni ezt az érvelést, csak úgy, hogy...

Orbán Viktor országlását egy paranoid módon összezáró, alkotmányozó többséggel és bolsevik mentalitással rendelkező Fidesz-frakció biztosította, és mégis megbuktak. Összeomlásuknak sok oka van, de az egyik közülük az egészen egészségtelen politikai omerta...

Valahogy úgy alakult az évek során, hogy egymás után húzták fel a könyvtárakat, könyvesházakat, kulturális centrumokat. Ezek folyton tele voltak helyiekkel. Lehetett eső, hó, szél vagy fagy, a síkiak ott ültek: olvastak, írtak, remekeket faragtak, verseket öntöttek formába.

Nem emlékszem, hogy Tőkés kritizálta volna Orbán Viktor külpolitikai pávatáncát, ami bizonyíthatóan többmilliárd euró hátrányt okozott Magyarországnak, mint Hegedűs Zsoltnak a választás éjszakáján előadott önfeledt tánca és annak ismétlése az Országház előtt.

Ezek a könyvek vittek kifelé a heroizmusból és a mesevilágból, befelé a realitásba. Mert hát végül is a Csipike is remek könyv, meg a Tom Sawyer kalandjai is, de az egyik annyira nyilvánvalóan mese, hogy az senki számára nem lehet más, a másik pedig Amerika, egy ismeretlen világ.

És amikor – hét időszak múlva – végül felemelte tekintetét az égre, elismerte bűneit, értelme visszatért (megtért), akkor értette meg, hogy a legnagyobb király is csak ember... és Nabukodonozornak ekkor rendeződött az élete, azaz rehabilitálódott.

A jelenet önmagában gyönyörű. A Várhegy tetején, történelmi díszletek között, barokk pompában, a hatalom szakrális színházának közepén ott hever egy Biblia, benne gondosan aláhúzva egy mondat. Mintha a Jóisten személyesen post-it cetliken kommunikálna...

Nekünk is nagy segítségünkre lehet egy nem politikai befolyásoláson alapuló média, amelyekben a szavak visszatérnek eredeti értelmükhöz, a hírek hírek maradnak és az egyoldalú kinyilatkoztatások helyett megjelenik a vélemények sokszínűsége.