VÉLEM ÉN

„Tőkés László az erdélyi magyarságért a saját életét kockáztatta 1989-ben. Akkor diktatúraellenes kiállását és lázadását Petőfi és társai 1848-as attitűdjével vonta párhuzamba. Tőkés László a 20. század Petőfi Sándora.” Valóban. Petőfi. Nekem is ő jutott eszembe...

Az elmúlt másfél évtized annyiban különbözött az előző időszaktól, hogy az fokozatosan csökkent a lebukástól való félelem, a hatalom úgy vélte: mindent képes eltusolni. A volt miniszterelnök, ugye, többször is kijelentette: ő minden törvényt betartott

Igazuk lehet azoknak, akik korlátoznák vagy betiltanák. Ráadásul az az érv is valid, hogy a számolatlanul felhasznált dupla falú PP-táblák irdatlan műanyagszennyezést is okoznak. Az egész plakátolás amúgy is jellegzetesen 20. századi dolog...

A BN, gondolom, úgy vette át az MTI-hírt, hogy nem ellenőrizte. Bár az is igaz, amikor 2012. április 13-án Nagyváradon a Törzsasztal, s ott az én vendégem volt az akkor még nem Nobel-díjas, nem Erdélyben, hanem a Partiumban „találkozott olvasóival”.

Az interjúból kiderül, hogy először őt is próbálták megvesztegetni: feleségének zsíros szinekúra-állást ajánlottak, de ő ezt visszautasította. Majd két miniszter is leült vele, hogy "beszéljenek a fejével", de ez sem vezetett eredményre. Ezt követték a maffiamódszerek...

Ez jutott eszembe, amikor halottam Ilie Bolojan lemondatott, ideiglenes kormányfő nyilatkozatát, miután tárgyalt Eugen Tomac miniszterelnökjelölttel, aki ismertette kormányalakítási terveit, amennyiben bizalmat kapna egy parlamenti többségtől.

A búcsúzó rezsim propagandistái most a „poloska-kormány” ellen uszítják híveiket. Orbán Viktor azzal próbál lelket önteni maradék híveibe, hogy kormányzása „Magyarország utolsó száz évének legsikeresebb korszaka volt”, ami több mint vitatható.

Szombaton a szélsőjobb legjelesebbei mutogatták a nemi szervüket a miniszterelnöknek, egy bő tíz évvel ezelőtti szlogent elővéve (migránsok !), vasárnap az általa kiválasztott bábok mellett tüntetve. Minderről, egyelőre csak egy szó jut eszembe: szánalmas…

Budapest ismét része akar lenni az európai főáramnak, olyan országként, amely tudja, hol vannak az érdekei: a nyugati szövetségi rendszerben. Az európai lelkesedés ellenére a bizalom visszaszerzése nem lesz gyors. Magyarország azonban újra Európában keresi a helyét.

Egyelőre azonban a Heti Hetes keresi a hangját. Nehéz helyzetben van, mert más hangvételt igényel a kormányváltás, mint a rendszerváltás. Márpedig nem dőlt még el, hogy voltaképpen melyiket is éljük meg. A régi hatalmat már nem, az újat még nem froclizhatják.