Egyelőre elmaradt az alkotmányos válság, az Alkotmánybíróság (AB) ugyanis vagy nem döntött a csütörtöki teljes ülésén napirenden lévő négy utólagos normakontrollról, vagy ha mégis, döntését nem kötötte a nyilvánosság orrára. Mindössze egyetlen közlemény jelent meg az ülésről, amely arról szól, hogy Czine Ágnes alkotmánybírót szeptember 1-jétől megválasztották az AB elnökhelyettesévé. Ami ugyan szintén érdekes, hiszen Czine Ágnes tizenkét éves mandátuma november 15-én lejár, tehát mindössze két és fél hónapig lesz a testület elnökhelyettese. Bizonyos értelemben persze kényszerhelyzetben voltak, ugyanis a július 13-án elfogadott 17. alaptörvény-módosítás visszaállította az alkotmánybírák hetvenéves felső korhatárát, így épp szeptember 1-jével négy mai AB-tag mandátuma szűnik meg – köztük az AB-elnök Polt Péteré (távozik továbbá Haszonicsné Ádám Mária, Juhász Miklós és Lomnici Zoltán is).
Miután a 17. módosítás visszaadta az AB-nek a jogot, hogy a bírák maguk válasszák meg az Alkotmánybíróság tagjai közül az elnököt, Czine megválasztása már a Polt utáni időkre szól – ha a parlament az ősszel négy új alkotmánybírót választ, bizonyosan megpróbálkoznak az új elnök megválasztásával is.
Na most, ez egy egyszerű menetrendnek tűnik, de az említett négy utólagos normakontroll közül kettő is a 17. módosításnak az alkotmánybírák hetvenéves korhatárára vonatkozó passzusa alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányul. Vagyis az AB-tagoknak saját mandátumukról kell(ett volna) dönteniük. Így már érthetőbb, hogy miért a hallgatás. És persze ugyanez vonatozik arra normakontrollra, amely az (ex)köztársasági elnök megbízatásának a megszűnését semmisítené meg. Miközben Sulyok Tamás utódát már meg is választották, az AB-nak arról kell(ett volna) döntenie, hogy elmozdítása alkotmányos volt-e. A fideszes képviselők normakontroll-beadványa ráadásul sürgeti is az AB-t: miközben épp ítélkezési szünetet tartanak, harminc napon belül dönteniük kell – mind a hetvenéves korhatár, mind pedig az államfő menesztése esetében július 22-én indult a számláló.
Mivel újabb ülés nincs a láthatáron, azt kell feltételeznem, az AB mindkét kérdésben döntött csütörtökön – és a Tisza mindkét módosítását alkotmányosnak találta. Nagyon mást nem is tehetett, hiszen „az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül”. Sulyok sem tudott hivatkozni az eljárási követelmények sérelmére: csont nélkül aláírta saját menesztését. Ha az AB tartja magát eddigi gyakorlatához, akkor átengedi a módosításokat.
Paradox módon amiért eddig bíráltuk a testületet – nem foglalkozik érdemben a (fideszes) alaptörvény-módosításokkal –, épp azért kell most dicsérnünk. Óriási gebaszt, valódi alkotmányos válságot okozna ugyanis, ha az AB kimondaná, hogy Sulyok Tamás menesztése alkotmánysértő volt, miközben megválasztott utóda, Baka András a napokban el is foglalja hivatalát.
Ugyanez igaz az alkotmánybírák korhatárára és az eddig még nem említett kekvák „államosítására”, illetve az országgyűlési képviselők mandátumkorlátozására is.
De mindez gondolatkísérlet; a lényeg, hogy egyelőre elmaradt az alkotmányos válság, és valószínűleg nem is lesz. Elégedjünk meg annyival, hogy az Alkotmánybíróság a helyén van: csütörtökön nem mondott csütörtököt.
Frissítés: Péntek reggel már annyival okosabbak vagyunk, hogy kiderült: az egyik, a kekvák államosítását támadó indítványt az AB többsége visszautasította, épp arra hivatkozva, hogy az alaptörvény-módosítások tartalmi kontrolljára nincs módja a testületnek. Két bíró nem így látta, és különvéleményt fogalmazott meg: Handó Tünde és Polt Péter.
Megjelent A Népszava Vélemény rovatában 2026. augusztus 14-én.
