VÉLEM ÉN

Semmi előjele nem volt a tragédiának. Reggel elment a választási szentmisére, majd a prédikáció után áldást kért mind magára, mind pedig a miniszterelnökre. Ott találkozott Csíki-Damm bácsival és Ciki nénivel, velük együtt indult a közeli választási körzetbe.

A huszonhét esztendős író gondolatmenete 1977-ben még nem csinált karriert. Csupán az irodalmi ínyencek figyeltek föl rá. Ráadásul a folyóirat-közleményben más funkciója volt, mint a regényben, és megint más most, a biztonságpolitikai szakértő megnyilvánulásában.

Szégyen volt Magyarországra nézve mindaz, ami történt, és még ma sem tudjuk pontosan, hogy ki rendelte el és miért ezt a jogellenes akciót. Reméljük, a vizsgálatok hamarosan erre is fényt derítenek, és a kitervelők, a fő felelősök ezért is felelni fognak.

Az is jól látszik már, Magyar Péter ezzel a fideszes rongyrázással szemben szeretné meghatározni saját tevékenységét, például miniszterelnöki szolgálati gépkocsiként továbbra is azt a Škodát használja majd, amivel az országot járta az elmúlt két évben...

December közepe volt, amikor megcsörrent egyikőjük telefonja. Meglepetésre a gyűlölt pályatárs kereste, aki versenyt ajánlott, aminek tétje a legmárkásabb pezsgő volt. Az nyer, aki az elkövetkező évben több külföldi operaházi előadást hallgat meg.

Miféle hadvezér, vezető az, aki magára hagyja az övéit a nehéz pillanatokban, a túlerővel folytatott csatákban? Aki semmi értelmeset, érvényeset nem képes mondani arról, hogy mégis hogyan vezette neki a betonfalnak a politikai közösségét...

Dragoş Vlad, Románia Digitalizációs Hatóságának volt vezetője arról beszélt az Evenimentul Zileinek, hogy Gheorghiu folyamatosan nyomást gyakorolt az általa vezetett hivatalra, és fontolgatja, hogy emiatt az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályhoz forduljon.

Az Orbán-rendszer akkor ér véget, amikor megszűnik meghatározni a gondolkodás kereteit. A társadalomnak szellemileg is ki kell lépnie az Orbán-korszakból. Eljött az ideje annak, hogy Magyarország végre túllépjen a lojalitásalapú orbáni politikai rendszeren.

Képes és hajlandó vagyok hetente két-öt külpolitikai tárgyú írást leadni olyan munkáltatónak, aki ezért tisztességes honoráriumban részesít. Ha lehet, alkalmi megbízási szerződés útján végezném a munkát, ez mindkét fél számára korrekt és biztonságos.

A Magyar Külügyi Intézetet úgy, ahogy van meg kell szüntetni, és egy új intézményt kell létrehozni, ha arra egyáltalán szükség van. Nem hinném, hogy Pappin felájánlaná “szolgálatait” az új magyar kormánynak, most már ellenzéki szerepben... habár a politikában minden előfordulhat.