VÉLEM ÉN

A külügyminiszter kényszeredetten vigyorog, mint a bepisilésen kapott óvodás kisgyerek, amikor arról kérdezik, ugyan miféle dolog az európai főellenséggel, Moszkvával cimborálni és telefonon, szinte élőben jelenteni Brüsszelből, a külügyi tanácsülésről...

Hadházy világosan leírja, hogy a konkrét budi több, mint egymillióba fájt, a kőmozaik 9,8 millióba, a Bianca Lasa márvány falburkolat 11,3 millióba, az irodai tapéta 20 millióba, de még a mosdó is műemléki jellegű. És akkor hol van még a tárgyaló...

Panyit Gulyás miniszter nevezte ukrán kémnek,  aki egy idegen állammal együttműködve dolgozik a hazája ellen. Az Orbán-rezsim módszerei változatosak, de a kémvádat eddig mellőzték. Ám a végítéletek idejében járunk, szinte minden kés előkerülhet a konyhafiókból.

A szociáldemokrata Népszava nézőpontjából meglehetősen furcsán fest az a politikai tájkép, ahol egy szélsőjobboldali (Fidesz) és egy jobbközép (Tisza) párt verseng a hatalomért. Ez a felállás ideológiailag nem képezi le a teljes magyar társadalmat...

Amúgy az én Simicska-megállapodásom sem tartott, akkor sokáig: az MSZP akkori választmányi elnökétől kaptam egy dörgedelmes levelet – sőt: kettőt is –, amelyben tudatta velem, hogy erkölcsileg lejárattam a pártját. Úgyhogy le kellett állítani a hirdetést.

Az Orbán-kormány 2011-ben a nagyon-Putyin-közeli orosz „magáncégnek” a magyar adófizetők félezermilliárdját átutalva szerezte vissza a Mol-csomagot, amit aztán egy évtizedre rá ingyen három NER-, pardon, köz-érdekű magánalapítványnak adományozott.

Azt állította Orbán Viktor (Mezőfalván tartott gyűlésén), hogy „mi egy vidéki kormány vagyunk. A városi levegő szabaddá tesz, a vidéki levegő pedig magyarrá”. Ezzel szemben a tény az, hogy ez persze marhaság, ugyanakkor beismerő vallomás. A kérdés az, hogy...

Ötvenoldalas kiadványban dicséri a napilap a magyar sport stratégiai ágazattá nyilvánítását. Az előszót Orbán Viktor írta, ami nem meglepő, hiszen annyira szereti a lapot, hogy naponta tízezer példányt „vásárol”, rajongását a magyar lakosság finanszírozza...

Az Orbán-kabinetek vagyoni egyenlőtlenségeket növelő gazdaságpolitikája miatt lecsúszott, kilátástalan anyagi helyzetben vergődő középosztálybeliek közül számosan fordultak önmaguk ellen, az államilag megbélyegzett melegekkel egyetemben.

A fogadási piacokon Janez Jansa pártja abszolút befutónak tűnt, mégsem nyert. Az előrejelző piacokon mozgó hatalmas összegek nem a választói akaratot, hanem a tőke várakozásait tükrözik, amelyek sokszor köszönőviszonyban sincsenek a politikai valósággal.