Valamikor, jó hatvan éve, a Temesvári Poliechnikai Intézet Vegyészmérnöki karának
második évében a szilárdságtant Alexandrescu professzor adta elő. A szilárdságtanból már nem sok mindenre emlékszem, de az előadásaiból egy dologra annál inkább: arra
igyekezett megtanítani, hogy a vegyészmérnöki tudomány alkalmazott dolog, és
mint ilyen szükségünk van űgynevezett mérnöki érzékre, jóérzésre, józan észre – bun simț ingineresc –, hogy sikeresek legyünk az életben.
Én ezt egy gondolattal tovább vinném, kiterjeszteném a mindennap életre is. Mert főleg az utóbbi időben annyi hír kering a világon, hogy ember legyen, aki kiigazodik közöttük. A napokban olvastam például, hogy egy koreai katonai repülőgép felrobbant a levegőben, és szörnyethalt mind a 15 ezer katona akiket szállított. Megdöbbentő, nem? 15 ezer ember, az bizony elég sok, és kétlem, hogy egyáltalán létezik repülőgép, mely
ennyi ember szállítására képes…
Egy másik példa: jó éves politikai előkészítés után, aminek során J.W. Bush azzal
vádolta Irakot, hogy tömegpusztító fegyvereket gyárt és raktároz, 2003 márciusában
megtámadta az országot. Persze a helyzet egy kicsit komplikáltabb volt (Irán-Irak
háború, meg az arab–zsidó kérdés), a háború fő oka azonban a tömegpusztító
fegyverek létezése volt. Még fényképeket is mutattak róluk…. Mint később kiderült, ezek egyszerű ciszternák voltak.
És itt jön lényeg. Elhitetni a világgal, hogy egy olyan fejlettségű ország, mint Irak, képes
tömegpusztító fegyvereket előállítani.
Emlékszem, amikor még Texasban dolgoztam a DuPont cégnél, két külön tábor alakult ki a mérnökök között a hír valósságáról. Nem egy kolléga meg volt győződve, hogy minden igaz. Nagy baki volt, és az amerikai adófizetőknek bizony sokba került az egész tévedés, nem beszélve az emberi áldozatokról.
Hogy az ország vezetősége hitt-e abban, amit mondott, vagy csak egyszerűen új hadászati eszközöket akart kipróbálni, azt a köznép nem tudhattuk, de valahogy tiltakozott ellene az a bizonyos mindennapi, emberi józan ész.
A napokban egy másik hírre figyeltem fel: a Washington DC-i Tükröző Medence,
melyet egy pár hónapja tataroztak és festettek át kék színűre, kezdett megtelni zöld
algákkal az új festékréteg pedig kezdett leválni a falakról. Mindenhez értő
elnökünk szerint az egész folyamat a demokrata vandalizmus eredménye, és kezdtek
is letartóztatni gyanús egyéneket. Többek között a hatvankét éves David Hearnt is
letartóztatták és megbilincselték, aki háromszoros olimpikon kenus versenyző.
Hogy miért? Egyszerűen azért, mert betette a kezét a (Reflecting Pool) Tükröző
Medencébe, és nézte, hogyan válik le a festékréteg a medence faláról. Ezt a műveletet
vandalizmusként kezelték, és öt órán át fogva tartották őt. Sem jogait nem olvasták fel, sem enni-inni nem kapott, és telefonálni sem engedték. A jövő hónapban lesz a tárgyalása.
Saját szavai szerint még örült, hogy kiengedték, és nem küldték egy külföldi börtönbe.
Mellékesen a medence lefestését kezdetben 1,8 millió dollárra értékelték, a végén már
16,4 millió dollárba került; Trump egyik Mar-o-Lago-i szomszédjának a cége végezte, vezetője Trump egyik nagy pártolója, adakozója, és ez volt az első ilyen vállalkozása.
Az megértem hogy egy elnök nem kell értsen a kémiához, még elemi szinten sem, hogy
megállapítsa: amit mond, technikailag lehetetlen. A munka megkezdése előtt még
azt állította, hogy legalább ötven, de lehet hogy száz évig is tartani fog, még egy késsel
sem lehet a festéket eltávolítani.
De hát miért éppen ebben az esetben várunk Trump elnöktől következetességet? Sajnos a felelősség szó ismeretlen szerény szótárában, mert ha valaki bezsebelt egy munkáért több mint 16 millió dollárt, annak azért valami felelőssége kellene hogy legyen a végzett munkáért.
Trump elnökünkhöz a genetika sem volt adakozó, hiszen elemi jóérzés kérdése, hogy egy ilyen munkát nem adunk valakinek, aki soha ilyesmivel nem is foglalkozott. Főleg ha nem is licitálták a munkát.
Jelen pillanatban az az elmélet, hogy a kárt a demokrata vandálok végezték az éj leple
alatt (amikor a medencét rendőrök őrzik). David Hearnt mellett még hat embert
őrizetbe vettek, de semmi bizonyítékot nem tudnak felhozni ellenük. A kérdés az, hogy
milyen elméletek születnek még a medence megkárosodásával kapcsolatban, és főleg
még mennyi pénzünkbe fog ez kerülni nekünk, adófizetőknek.