VÉLEM ÉN

Olyan nincs, hogy eddig Fidesz-bábok voltak, de most majd az alkotmányosság őreivé avanzsálnak. Aki a választás napjáig Orbán Viktor embere volt, az az is marad. A kétharmados Tisza-győzelem azt jelenti, hogy a nép nem kér Orbánból, a rendszeréből és az embereiből.

Ion Mogoș valódi legionárius volt, szélsőséges, egy másik legionárius által vezetett fegyveres csoport tagja, amely többek között Ileni falu környékén is tevékenykedett (ott, ahol ön a karácsonyt töltötte). Lehet, hogy mindez csak véletlen egybeesés. Vagy nem.

Nem csoda, ha fel sem merült az új miniszterelnökben és csapatában, hogy megvalósítsák az egykori alkotmánybíró Vörös Imre újra meg újra megismételt javaslatát, hogy az Országgyűlés alakuló ülésén mondják ki az orbáni Alaptörvény érvénytelenségét.

Megtörténhetett volna, ami történt, az egyáltalán nem hibátlan, kevés tapasztalattal rendelkező, de a politikai harctéren ritka fizikai teljesítményre képes, tanulékony Magyar Péter egyszemélyes maratoni kampánya nélkül? Aligha....

Az öt évvel ezelőtti riportban nyilatkozó emberek névvel és képpel vállalták elítélő véleményüket. Ők a kormánymédia híreiből úgy tudták, hogy az LMBTQ-aktivisták az óvodákba és az iskolákba bejárva át akarják nevelni meleggé a gyermekeiket és unokáikat...

Orbán Viktor nemcsak a miniszterelnöki széket veszítette el, hanem a mindaddig őt körülvevő „legyőzhetetlenségi aurát” is, amely elválasztotta a többi politikustól. Erre a történelmi vereségre a Fidesz-garnitúra láthatóan egyáltalán nem volt felkészülve.

Kötter Tamás megafonügyvéd új megvilágításba helyezte a történteket: „Nagyon rossz hírem van a negyvenöt-ötven feletti háziasszonyoknak, akik piszkos kis vágyaikba avatárként beleképzelték Magyar Pétert, mert Magyar úr nem tudta elengedni a feleségét.”

Egy tragikomédia megszólásai, miközben sorra hullanak elő a csontvázkollekciók a páncélszekrényekből... Használtunk már korábban egy másik metaforát is a Fidesz valóságára: a színházi trégerre aggatott háttérfüggönyt, amit ezúttal a valóság elé eszkábált a Rendező.

Az, aki elérte K. Endre kegyelmét, ugyanaz, aki elindította a lejtőn az akkori kormánypártot. Kegyelmi ügy nélkül valószínűleg most az ötödik kétharmad szürke apokalipszisének mindennapjait élnénk, ezredszerre is leírva, hogy a NER lop, csal, hazudik...

Bélának az a fontos, hogy mindig legyen egy felettes énje, akihez igazodhat. Mindegy, hogy kommunista vagy náci, enélkül boldogtalannak, üresnek, elveszettnek érzi magát. Pártközpont vagy templom, egykutya. Munkásököl vagy gyülekezet a misén, nem számít.