Jézus megszökött.
Persze a zalai Jézusról beszélünk, aki a saját, hosszú éveken át terjesztett mitológiája szerint a Názáreti inkarnációja lenne. Energiával gyógyította, már ha gyógyította, a testet és a lelket, de követőinek főleg az önzetlen áldozatról, a feltétlen szeretetről beszélt , az anyagi javak megvetéséről, ezért logikus, hogy híveit arra szólította fel, hogy szabaduljanak meg a pénzüktől. S ha már az önzetlenségnél tartott, nagylelkűen vállalta is, hogy a piszkos pénz nála parkoljon, őt, lévén isteni természetű, nem tudja megfertőzni. A fejenkénti 8 ezres befizetésekből húszmillió jött össze. Már úgy értve, hogy a pénz jött és ment. Elköltődött valahogyan.
A bíróság előtt kiderült, hogy manapság nem olcsó dolog Jézusnak lenni, pláne, hogy a zalai Istenfia már elmúlt hetvenéves, és bizonyos kényelmi szolgáltatásokra szüksége volt, Teskándon tehát felépített egy luxusvillát, drága autókat vett, valamint fiatal nőkre költött. Ezzel igazolta a hüposztatikus unió fogalmát, amely szerint Jézusnak nemcsak isteni, de emberi természete is van, ez utóbbi pedig csajok nélkül nem az igazi. Ha ezt a Megváltó annak idején tudta volna…
Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a megváltásra nyolcezer forintokat befizető körülbelül négyszáz követő csupa fogalmatlan, óvodát sem végzett, szellemileg visszamaradott ember lenne, szögezzük le, hogy ez nem így van. Jómódú vállalkozók, művészek éppúgy voltak közöttük, mint jogászok, modellek, ilyen-olyan celebek, de persze a kép vegyes. Tudjuk, hogy a diploma önmagában nem véd meg semmitől, a délszláv háborúkban írók, filozófusok, történészek, és pszichiáterek követtek el háborús bűnöket, hozzájuk képest ezek a hívők csak maguknak ártottak, ami visszafogott viselkedésre vall.
Ámde könnyen manipulálhatók voltak, még akkor is, amikor némelyikük elkezdett gyanakodni, hogy ez a Jézus tán mégsem az a Jézus, kilépni a csoportból azonban nem mertek, mert a Zalában reinkarnálódott Felkent azzal fenyegette őket, hogy dezertálás esetén nagyon betegek lesznek. Rákos betegek. Tehát rettegve maradtak.
A hülyeségnek nincs határa, tartja a népi szólás, és száz százalékig igaza is van. Viszont ne higgyük, hogy csupán néhány ezer, vagy tízezer eszementről beszélünk, akik laposnak tudják a Földet, hiszik, hogy a világ urai repülőgépek kondenzcsíkjaival mérgezik a népet, a covid alatt beadott oltások nanorobotokat fecskendeznek a vérbe, és magától értetődőnek tartják, hogy a visszatérő Jézus pont Magyarországra jön, és mert messziről érkezik, jogos, ha meg is öregszik közben. Viszont kitűnő zalai tájszólással beszél, a golyót például golónak mondja.
A párhuzamos valóságokban azonban sokkal, de sokkal többen szoktak tartózkodni, és ezt a magyaroknak különösen jól kell tudniuk. Ma is sokan vallják, hogy az ország állandó, halálos fenyegettségben él Soros, Brüsszel, és Ukrajna felől, hogy készen állnak a műtők, ahol a gyerekeket az LMBTQ-lobbi átoperálja, hogy a Nyugat összeomlóban van, hogy az oroszok minket nagy szláv lélekkel ölelgető barátaink, hogy a független sajtót külföldi gonosztevők finanszírozzák, hogy aki nincs a nemzetinek kinevezett oldalon, mind hazaáruló, és hogy nekik van egy apukájuk, aki megvédi őket az idegenektől, a világ ártalmaitól, és a magas benzináraktól. Így nekik sosem kell aggódniuk, senkitől nem kell tartaniuk, és nem is kell gondolkodniuk egyáltalán, ami az embert úgyis csak feszültté teszi, a stressz meg kinek kell.
Jézus felbukkanása és áldásos tevékenysége a hangulatos Zalában tehát nem egy kivétel, bornírtság, amin röhögni lehet, hanem sajnos a populáció nem kis részének mentális állapotát jeleníti meg egyetlen példán keresztül. Hogy ezt az állapotot mi teremti meg újra és újra, azt itt és most nem tudjuk kielemezni, csak rögzíteni vagyunk kénytelenek, megismételve azt az axiómát, hogy nem a lakosság alulképzett, lumpenizálódott rétegeiről beszélünk csupán, a baj vertikálisan húzódik át a társadalmon.
Ja, a lényeg. Jézus hetvenkedő, de még virgonc magyar változata a másodfokú bírói ítélet után egyszerűen eltűnt. Nem vonult be a börtönbe, ma is keresik.
Több, korábban gyanakvó híve ezen elgondolkodott. Lehet, hogy talán mégis….
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors június 24-ei adásában hangzott el.