Összességében a Veștea-ügynek megvolt a maga jó oldala is: megtisztította a (felettébb zavaros) vizet a román politikában, és talán arra készteti Nicușor Dant, hogy újragondolja politikai nézeteit és stratégiáit, amelyek károsnak bizonyultak.
Kelemen Hunor maró gúnnyal gratulált a kénkövesen bűzlő Veștea-ügy nagy győztesének („Gratulálok, George Simion, mattot adtál”). Viszont világosan látszott rajta, hogy feszült-ideges és aggódik. És volt is rá oka. Veșteanak a Simion felszólítására az AUR székházában tett látogatásával, ahol egyszerűen szavazatokat koldult, az AUR vezetője valami nagyon fontos dolgot ért el: legitimálta magát azzal, hogy nyilvánosan elismertette, hogy az AUR egy olyan párt, amellyel tárgyalni kell, nem pedig egy utolsó, szélsőséges párt.
De a vörös vonal Nicușor Dan államelnök segítségével változott rajongói rózsaszínre, miután ő elárulta, hogy semmi kifogása Veștea és az AUR közötti tárgyalások ellen („Ez egy olyan témakör, mely a miniszterelnököt illeti”), s hallgatott a Simion megalázó felszólítása után.
Azzal, hogy az elnök nem reagált Simion követeléseire, valójában megelőlegezte azt,
hogy az AUR elfogadható, tehát legitimálta a szélsőségességet, sőt jelentősen növelve annak politikai súlyát. Végül az AUR döntötte el, hogy ki lesz és ki nem miniszterelnök. Hatalmas győzelem Simion számára, ahogy Kelemen Hunor megjegyezte. És lehangoló eredmény az elnök részéről. [És sajnos nem is az első szarvashiba. Nem is tudom melyik volt nagyobb: ez, vagy talán az, amikor nem védte meg Bolojant és kormányát… A fordító megjegyzése.]
A második nagy nyertes, de teljesen más okból kifolyólag, Ilie Bolojan, aki
vitathatatlanul a demokratikus és Európa-párti ellenzék vezetőjeként pozicionálta magát. A Veștea-kormány látványos összeomlása (mindössze 189 szavazatot kaptak!) végleg megszilárdította pozícióját a pártban, és lehetővé teszi számára, hogy megtisztítsa a PNL-t a PSD-szimpatizánsoktól, a szolgálatok tisztjeitől és altiszttjeitől, és megkezdje a párt megreformálását. A pártpuccs tervezőit, azokat, akik Veșteával szavaztak, vagy elfogadták a kormányba lépést a PSD-vel, a lehető leghamarabb kizárják a pártból. Tizennyolc emberről van szó, és a nevüket nem árt megjegyezni, mert érdemes lesz nyomon követni, hogy majd találkozunk velük a PSD-ben, vagy létrehoznak egy másik pártot az ALDE mintájára: Adrian Veștea, Hubert Thuma, Cătălin Predoiu, Rareș Bogdan, Monica Anisie, Sorin Câmpeanu, Nicoleta Pauliuc, Mihai Veștea, Andrei Baciu, Lucian Bode, Alina Gorghiu, Ion Iordache, Aneta Matei, Mititelu Eduard, Pandea Ciprian, Prișcă Răzvan, Rusu Sebastian, Ionuț Stroe.
Az azonban még várat magára, hogy Bolojan milyen mértékben tudja megreformálni a
pártot, és mit is ért pontosan ezen. Egy olyan párt modernizációja, mint a PNL, amely évek óta a hatalom asztalánál ül, és amelynek ételeiből bőségesen falatozott, nem csupán a párt megtisztítását jelenti a PSD jegyeitől. Bolojan jóval keményebb diónak bizonyult, mint amilyenre minden ellenfele, a PSD-től Nicușor Danig, számítottak, de egy olyan párt megreformálása, mint a PNL, sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra tűnik, különösen akkor, ha az a „Rendszer” támadása alatt áll. Ami fontos lesz, az az, hogy az új vezetés hogyan lesz képes harcolni a „Rendszer” ellen, amelyről Ciprian Ciucu olyan határozottan beszélt, miután az ügyészek büntetőeljárás alá vonták.
Ezek mellett a győzelmek mellett, melyek közül egyesek csak átmenetiek, a csomagban a Veștea-féle kísérletnek két nagy vesztese is van. Az első a PSD, és különösen Sorin Grindeanu, aki a pártjában uralkodó szokások és logika szerint meg volt győződve arról, hogy minden eladó, és hogy a PNL és az AUR árulóival, a többi szélsőséges pártból összeszedett voksokkal többséget tud majd biztosítani a kormánynak (legyünk komolyak, a Veștea-kormány a PSD-kormány lett volna). Ez nem jött be neki, mégpedig azért, mert a jelölt mélységesen antipatikus figura, aki nem kelt bizalmat, és akinek a szavára nem lehet adni. Ráadásul a Dan elnökkel alkotott párosa meg a PNL-ben szervezett puccsuk aggodalmat keltett. Egy dolog egyenként megvásárolni a
parlamenti képviselőket, ahogy azt mindenik párt műveli, és egy másik dolog gátlástalanul szétszakítani egy másik pártot.
Ez a piszkos játék több vörös vonalat is átlépett. Veștea jelöltsége (személyének kiválasztása) egy másik hiba volt. Egy caragialei figura, egyfajta haszonleső helyi
kiskirály, aki minden hájjal meg van kenve, Veșteának nem sikerült meggyőzővé válni. De
nyilvánvaló, hogy a szereplők jellemére már semmit sem adnak a nagypolitikában. Vigaszdíjként vélhetőleg találnak neki egy helyet a PSD-ben.
Csak ezután a hatalmas kudarc után kezdenek halmozódni Grindeanu problémái. A párt
kiskirályai a miniszterelnöki posztra fogják előretolni, szó szerint mondta ezt Paul Stănescu, a craiovai Olgica és Olguci páros [Olguța și Olguțu az eredetiben, vagyis Olguța Vasilescu, Krajova befolyásos “vörös” polgármestere és férje Claudiu Manda… “magyarításomban” – a fordító megjegyzése] pedig csak arra vár, hogy Grindeanu
nyakát szegje. Egy PSD kisebbségi kormány átmehet a PNL és az USR szavazataival, ahogy Bolojan és Fritz bejelentették, de különféle gazdasági feltételekhez kötve a támogatásukat.
Nehéz napok várnak a PSD-re: szembe kell néznie saját populista politikájával, amelyet
képtelen lesz úgy megvalósítani, hogy közben ne döntse újra romba az országot. A jó hír az, hogy az ellenzékben lévő PNL és USR révén lesz, aki a körmére nézzen.
Rengeteg szó esett már Nicușor Dan elnökről. Annyi hibát követett el, és olyan gyorsan,
visszavonhatatlanul okozott csalódást – bizalmi tőkéje szinte teljesen elapadt, bármennyire is próbálják egyes hívei tagadni a nyilvánvalót –, ezért nehéz megmondani, képes lesz-e valaha is talpra állni. Nem hiszem, de ez már egy másik téma.
Amit most látunk, az az, hogy kudarcot vallott az az árulásokkal, halogatással,
szószegésekkel és a saját választók iránti megvetéssel jellemezhető politika, amelybe
belerángatták őt a PSD, a titkosszolgálatok emberei és a saját hivatala. Az elnöknek éppen az ellenkezőjét sikerült elérni annak, amit hirdetett: legitimizálta a szélsőségeseket, és még a kezükre is játszott.
Nicușor Dan számára nem maradt más választás, mint hogy kormányfői megbízatást
adjon Grindeanunak, hiszen azt pozíciót már nem tudja továbbra is védelmezni. Annak a
beiktatásán – miként szerette volna – a nyugatbarát többségi szavazat meglesz, ám ha továbbra is mindenáron a PSD kedvében akar járni, valóssá válhat a felfüggesztésének veszélye. Ez nem kívánatos forgatókönyv lenne, mégis fennáll a kockázata, mivel magára haragította mind a szuverenista, mind a jobbközép beállítottságú választókat.
Összességében a Veștea-ügynek is megvolt a maga jó oldala: tisztázta a vizeket a politikában, és talán arra készteti majd Nicușor Dant, hogy újragondolja politikai szövetségeit és stratégiáit, amelyek mindeddig károsnak bizonyultak.
Megjelent a 22 hetilap 2026. június 23-i számában.
Fordította: László László