Az üzlet az üzlet. Kemények a játékszabályok, az érzelmeknek sok szerepük nem lehet, ezt az utolsó kiskereskedő is megtanulja hamar mindenütt a világon. A köz- vagy a családi életben pusztán ezekre gondolva döntéseket hozni garantáltan krízishez vezet. Most épp a focit veszítjük el, ahol 500 ezer fontot keresnek hetente játékosok, ahol a klubok megsértődnek, ha nem az ő csapatuk tagját díjazzák a szakírók, ahol az eredmény mindent felülír, ezért zseniális taktikusnak azt az edzőt tartják, aki képes az ellenfél játékát megbénítani, akkor már a diadalhoz elég lesz, ha egy kapust a szögletnél labdával együtt átlöknek a gólvonalon.
A nagy pénz a közvetítésben van? Akkor hétfőtől vasárnapig legyenek meccsek a nap 24 órájában. Rendezni kell klubvébét olyan résztvevőkkel, akik a megye kettőben is nehezen tudnának megkapaszkodni. Egy Kispitvar–Csalános vagy egy Nepália–Szingisztán összecsapást miért ne harangozhatna be a sajtó rangadóként? Emelni kell a létszámot, és rájátszást lehet szervezni a kimaradóknak a feljutásért. Dőlni fog a lé.
Legfeljebb a politikai biznisz kavarhat be, ha mondjuk a rendező ország és az egyik résztvevő épp hadban áll egymással, akkor semleges helyszínen kell játszaniuk? Vagy arra a napra tűzszünetet rendelnek el? Mi lesz, ha mint most, Kanadába a rendező ország nem ad vízumot egy ghánainak, mert többszörös nemi erőszakkal vádolják, és bírósági pere még tart? Mire készüljenek a nyíltan palesztinszimpatizáns sportolók, az iszlamisták meg el se induljanak? Ha erre is lehet majd fogadásokat kötni, egyáltalán nem lesz unalmas a vb.
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 25. számának Páratlan oldalán 2026. június 19-én.
