VÉLEM ÉN

Szerepel az aktákban egy másik ismert norvég diplomata, Terje Rød-Larsen nagykövet, aki egy üzenetében Epsteinnek azzal kérkedik, hogy a legmagasabb magyar kormányzati körökkel áll kapcsolatban és egyengeti a CEU Bécsbe költözésének ügyét.

Geci a sok atlantiszi, aki immár Krétán és Kisázsiában mosogatott valamilyen bárban, és geci, aki otthon maradt; és persze gecik a föníciaiak, a görögök, a perzsák és a kelták, meg az amerikaiak, azok annyira, hogy még nem is tudtak róluk. Elborított mindent a sok felirat.

Akár jön Trump, akár nem (legutóbbi bejegyzéséből arra lehet következtetni, hogy nem), az ő támogatása inkább ellenszavazat: szerintem nincs épeszű ember a Földön aki ne tartaná ezt a pedofil, csaló, primitív alakot eszementnek. Embert barátjáról...

A nézői jelenlét a Melanián elenyésző, még ha a kormány és az amerikai nagykövetség számos jegyet is vett rá. Ez pedig O.V.-nek, Trump szövetségesének kínos. Micsoda munkát végez, ha kilenc és félmillió embert sem képes bevezényelni a mozikba?

Az Economist év végi rangsorában a tíz legjobban teljesítő gazdaság közül hét uniós tagállam volt. Az élen Portugália végzett, amely az elmúlt években stabil növekedést ért el, államadósságát csökkentette, noha egy évtizede még válságországnak számított.

Mindenki tudja, hogy mióta Brüsszel nem fizet, azóta a magyar gazdaság beseggelt, nagyjából nulla egész nulla százalék a bővülés. Más szóval az ország iszonyat ezermilliárdokkal fizeti meg a folyamatos ellenségkereső, kamunemzeti politika árát.

– Állj! ICE! Kifelé a kocsiból, rohadék, hasalj az úttestre, kezek tarkóra, pofa súlyba! – Maga nem tudja, hogy én ki vagyok... – Nekem csak egy tiszta célpont vagy a tetves tarkóddal, szarházi!!! – Olyan fontos ember vagyok... hogy többször is szerepel a nevem az Epstein-aktákban!

A Református Egyházak Világközösségét (WCRC) százkilenc ország, kétszázharminc egyházi közösségének százmillió hívője alkotja. A szervezet kettőezerhuszonegyedik évi bevétele és költségvetése majdnem hárommilliárd euró volt.

Ki fog megvédeni minket? – tették föl a kérdést rendre a vidéki útjaimon arra, hogy miért nincs érdemi ellenállás, egyáltalán bármiféle mozgolódás, szerveződés a Fidesz ellenében. Az újságírók visszamennek Budapestre, mi meg itt maradunk a kiskirályunkkal...

A pártok sokféleképpen képzelik el Magyarországot, abban viszont egyetértenek, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak a központosításhoz, az adók egy kézben tartásához, és ahhoz, hogy a pénzeket kegyként oszthassák vissza az önkormányzatoknak.