Az elmúlt hetekben több olyan megnyilvánulást is olvastam a Facebookon, amelyek Pankotai Lilit szólították meg azzal, hogy legközelebb jobban gondolja meg, hogy mit mond vagy mit ír, sőt olyanok is szép számmal akadtak, akik egyenesen azt javasolták, hogy Lili hallgasson el és foglalkozzon a tanulmányaival. Mindezt azzal indokolták, hogy Lili még nagyon fiatal, még nem tapasztalt, nem tanult eleget, túl sokat foglalkozik politikával, nagyképű, tiszteletlen és így tovább.

Pankotai Lili szóvá tette, hogy Magyar Péter milyen alapon kéri számon az iskolaigazgatókon, hogy kiálltak-e vagy sem a kollégáik mellett, hiszen, amikor a tanárok lázadtak 2016 környékén, akkor Magyar Péter még javában NER-es belső embernek számított, ott ült Orbán Viktor beszédei alatt az első sorban.

Először is, Pankotai Lilinek igaza van. Magyar Péternek nincsen joga ahhoz, hogy bárkit is számon kérjen arról, hogy 2024 (vagyis az ő színrelépése) előtt milyen mélységben vett részt az ellenállásban, tekintettel arra, hogy ő maga is mélyen hallgatott. Ha mégis ezt tette, akkor ezzel neki kellene elszámolnia, mondjuk, bocsánatot kérhetne azoktól, akiket megsértett: az iskolaigazgatókat, a tanárokat, a diákokat és a szüleiket. Az online nyilvánosság mégis mintha ezt a tényt hallgatná el, és azt a fiatalembert támadja, aki ezt jogosan szóvá tette. Aki bátor volt, és nem hallgatott.

Én egy olyan országban szocializálódtam, ahol mindig az idősebbnek volt igaza, tehát mindig, kizárólag a tekintélytisztelet volt az igazság alapja, a fiatalabbak véleménye, érzései, elvárásai egyáltalán nem számítottak. Sem az iskolában, sem otthon, sem a templomban, sem a sportpályán, sem a kórházban, sem a boltban, sehol. Ezért is tartottam annyira az idősebbektől. Féltem attól, hogy amikor végre nagy nehezen elmondom, ami bánt, akkor először is nevetség tárgyává tesznek, majd letorkolnak, végül elküldenek a fenébe.

Az első, amin változtatnunk kell, ez a hozzáállás. Nem szabad, sőt tilos elhallgattatni a gyerekeinket, a fiatalokat, a diákokat. A koruk semmiféle szerepet nem játszik abban, hogy igazuk van-e vagy sem. Az igazság nem attól függ, hogy ki milyen idős, kinek mennyi a tapasztalata, a megszerzett tudása, voltaképpeni hatalma. Az igazság sokkal bonyolultabb, mint egy hivatalos irat, ami bizonyítja, hogy alkalmasak vagyunk megállapítani, mi helyes és mi helytelen.

Amikor Poncius Pilátus azt kérdi Jesua Ha-Noccritól Bulgakov Mester és Margaritájában, hogy „Mi az igazság?”, akkor Ha-Noccri azt feleli: „Az igazság az, Hégemón, hogy neked fáj a fejed.” Igen, az igazság néha olyan egyszerű és annyira kényelmetlen, hogy csak a teljesen őszinte, mindenféle megfontolástól mentes, tiszta lelkű személyiség képes azt észrevenni és megfogalmazni.

Ahogy azt tette Pankotai Lili is. Észrevette, hogy a leendő miniszterelnök igazságtalanul és ízléstelenül bánt meg tanárokat, és ő kiállt a sértettek mellett, mert a tekintély helyett kizárólag az igazságra volt tekintettel. Milyen jól tette, példát mutatott kortársainak és mindannyiunknak.

Több Pankotai Lilire volna szükség, és kevesebb olyan kommentelőre, aki a fiatalokat ugyan kész bármikor helyreutasítani, de a tekintély előtt hallgat, még ha az a lábára lépett is.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 7-én.