„A TV2 megszűnteti a Tényeket”, olvasom már kora reggel, és aprót sikkantok a meglepetéstől (ezt ne tessék inkább elképzelni, bár zord, korpulens ember vagyok, meglepetésemben képes vagyok teljesen inadekvát, vékony kis hangokat kiadni, talán mert macskákkal élek): alighanem a legnagyobb filozófiai forradalom korát éljük, eldőlt a sok tízezer éves vita, a valóság végleg kapitulált a különféle igazságok végtelenül permutált konstrukciói előtt.
Visszamenő igazolópecsétet kapott az aquinói Angyali Doktor elképzelése a hitigazságok elsőrendűsége felett, ráadásul úgy, hogy a hitigazság nem csupán kiütéses győzelmet aratott, hanem ellenfele, a bamba, loncsos tapasztalati igazság el sem jött a meccsre, lévén – mint a strigák Könyves Kálmán törvényében – egyszerűen nem létezik. Sosem létezett, vagy csak felszámolásra került.
Fichte mondta állítólag (vagy Schelling, vagy Hegel, vagy a fene tudja), mikor figyelmezették, hogy valamely tézise köszönőviszonyban sincs a tényekkel, hogy „annál rosszabb a tényekre nézve”. Lukács ezt az etikai idealizmust nevezte a lét elleni permanens forradalomnak.
Szóval, ténytelen vagyok megállapítani, hogy a posztmodern végül – mint a Suckophant a Sárga tengeralattjáróban – önmagát is dekonstruálta, nincs már szilárd pont, amiről ki lehet mozdítani az amúgy sem létező világegyetemet. A nyúlon túl is csak a nyúl van.
Aztán beleolvasok a cikkbe, és elszomorodom. Úgy jártam már megint, mint az egyszeri ember, aki berontott a „NŐK” feliratú ajtón, de csak vécéket talált. Az a nagy T, mint Huxleynál („Orgia Forddal, jó móka”) mindent a visszájára fordít.
Szó sincs a filozófia öntrónfosztásáról. Csak megszűnik egy műsor egy tévén, amit sose néztem, már csak azért sem, mert eleve nem nézek tévét. Elmehet a francba az összes filozófus az összes filozófiájával! Becsapva érzem magam, de aztán kicsit felvidulok: hiszen éppen ez a becsapottság benne a lényeg!
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 7-én.
