„Mély belső azonosságérzés él bennem a zsidósággal, úgy érzem, ugyanabból a pszichológiai struktúrából építkezünk” – mondta az 1856. május 6-án zsidó családban született Sigmund Freud, aki gyakran nevezte magát „istentelen zsidónak” (gottloser Jude). Ateista volt, ezért számára a zsidóság nem vallásos, hitbéli közösséget jelentett, mai kifejezéssel úgy mondanánk: a zsidóságát szociokulturális értelemben tartotta számon. Az antiszemiták mégis miatta tekintették a pszichoanalízist „zsidó tudománynak”…
A „pszichoanalízis atyjaként” világszerte elhíresült Sigmund Freud a mai Csehországban született 1856. május 6-án, az akkor Freiberg, ma Příbor nevű városban. Édesapja Jakob Freud textilkereskedő volt. A család nem sokkal Freud születése után először Lipcsébe, majd Bécsbe költözött, ami örökre meghatározta a tudós életét, hiszen a császárváros pezsgő tudományos és kulturális világa alapvetően meghatározta pályafutását.
Ami a zsidóságát illeti: őszintén be kell látnunk, hogy – habár zsidónak született – a zsidó vallásosságot és hitéletet elutasította, sőt az istenhitet illúziónak tartotta. Habár mélyen integrálódott a bécsi polgári világba, a zsidóságát soha nem tagadta meg, gyakran nevezte magát „istentelen zsidónak” (gottloser Jude).
Az 1920-30-as években fellángoló, majd Európát lángba borító antiszemitizmusnak Sigmund Freud is a céltáblájává vált, ami a szakmai helyzetét is befolyásolta, hiszen miatta bélyegezték a pszichoanalízist „zsidó tudománynak”. Az Anschluss után emigrációba kényszerült: az általa olyannyira szeretett Bécsből Londonba távozott a családjával együtt. Ekkor már súlyos beteg volt, egy évvel Ausztria náci megszállása után, 1939-ben hunyt el 83 éves korában.
Halála évében jelent meg utolsó nagy műve Mózes és a monoteizmus címmel (Der Mann Moses und die monotheistische Religion), amelyben a zsidó vallás eredetét, a zsidóság identitását vizsgálta pszichoanalitikai alapon. Nem csoda, hogy sokan a zsidóság ellen elkövetett provokációnak tartották a gondolatmenetét, Freud ugyanis azt állította, hogy – a Tóra elbeszélésével ellenétben – Mózes nem héber rabszolgaként született, hanem egyiptomi előkelőség volt, aki az Egyiptom isteneit megtagadó, a Napkultusz bevezetése miatt bizonyos értelemben monoteistának tekinthető Ehnaton fáraó nézeteit vallotta. Freud szerint Mózes azért vezette ki a hébereket Egyiptomból, mert Ehnaton halála után a birodalom visszatért a többistenhithez, a fáraó emlékét pedig a papság igyekezett eltörölni.
A zsidó történelmet alapjaiban kikezdő Freud mindezek ellenére haláláig tagja volt az 1843-ban New Yorkban megalakult B’nai B’rith (A Szövetség fiai) nevű társaságnak, amely a világ legrégebbi nemzetközi zsidó civil szervezete. Freud 1926-ban így fogalmazott: „mély belső azonosságérzés él bennem a zsidósággal, úgy érzem, ugyanabból a pszichológiai struktúrából építkezünk”.
Kiemelt kép: Max Halberstadt fotója, forrás: Wikipédia
Forrás: MAZSIHISZ
