A parlamenti választás előtti napokban Somogyi Zoltán adott interjút a Népszavának. A politikai elemző ebben arról is beszélt, hogy a Tisza Párt valószínűsíthető győzelme után, amikor már nem Orbán Viktor lesz hatalmon, más hangulatú Magyarország köszönt ránk.

Felidézte, mit mondtak olasz barátai Silvio Berlusconi miniszterelnöksége idején. Folyton arra panaszkodtak: Berlusconi annyira gyökeresen átalakította Olaszországot, hogy annak következményeitől soha többé nem tudnak megszabadulni. Aztán jött a meglepetés. Mindössze pár hónap telt el Berlusconi vereségét követően, és máris egy teljesen más, szinte Berlusconi-mentes Olaszországban éltek.

Bármennyire elképzelhetetlennek tűnt, most nálunk is valami hasonló történik.

És ehhez még csak pár hónapot se kellett várni, elég volt pár hét. Katasztrofális vereségét követően a Fidesz nem lassú agóniába kezdett, hanem látványosan összeomlott: félelmetes gyorsasággal, egyik pillanatról a másikra.

Kisebbségi helyzetbe szorulva Orbánnak már nem volt ínyére a parlamenti politizálás, inkább menekülési útvonalat keresett. Bejelentette, hogy nem veszi át mandátumát. Aztán – fölöttébb rendhagyó módon – lecserélte pártja alaposan megcsappant létszámú frakciójának jelentős részét, de ezzel nem az általa hirdetett megújulás felé tett lépést, hanem köznevetség tárgyává vált. A megüresedett helyeket ugyanis jórészt vállalhatatlan figurákkal töltötte fel.

Minden találgatás és mendemonda ellenére úgy néz ki, hogy a Fidesznek nem volt mesterterve arra az esetre, ha csúnyán elveszíti a választást. Az összeharácsolt tíz- és százmilliárdokból mintha nem csurranna-cseppenne annyi, amennyi szükséges lenne a párt újbóli megerősödéséhez. Csak a példa kedvéért: a temérdek közpénzből fenntartott, Megafonnak nevezett propagandaszörnyetegnél leépítések kezdődtek, a fideszes holdudvarhoz tartozó Századvég is kénytelen szorosabbra húzni a nadrágszíjat.

A médiában kanosszát járó fideszesek – ahelyett, hogy utólag némiképp szimpatikussá tennék magukat – csak rontanak a helyzeten. Szijjártó Péterről, aki próbált kedélyes és joviális stílusban nyilatkozni, kiderült, gőze sincs arról, hogy feleségének milliárdjai vannak. Életszerű.

A bűnbánó Orbán-kegyeltek sorából kiemelkedik a Kontroll stúdiójában könnyező Balásy Gyula. Ha valaki eddig nem tudta, ki ő, most megtudta. A Fidesz-kormány gyűlöletkampányait megvalósító közpénzszivattyú nagy hirtelen arra az elhatározásra jutott, hogy a szerinte mintegy 80 milliárdot érő vállalatbirodalmát átruházza az államra. Csak úgy, emberbaráti szeretetből.

A piacgazdaságban szokatlan döntés mifelénk nem előzmény nélküli, a zenitjén lévő Fidesz – a tulajdonosok asszisztálásával – sajtótermékek százait terelte ellentételezés nélkül a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) néven életre hívott kormánypárti konglomerátumba. Balásy Gyula nagylelkű felajánlásának azonban más oka van: a Tisza Párt kétharmados győzelme.

Nem teljesen világos, mit remélt ettől a húzástól, ha netán a büntetlenségét szerette volna megváltani, akkor nem vennénk mérget arra, hogy a legjobb módszert választotta. Annyi szent, hogy produkciójával nem a kívánt hatást érte el: a közösségi platformokon szánalom és együttérzés helyett megvetés és felháborodás söpört végig.

Lassan a becsapott, a Fidesz-kommunikáció áldozatává tett tömegekben is tudatosul, hogy a NER-birodalomban úgy röpködtek a gyanús milliárdok, mint árvaszúnyogok rajzás idején a balatoni éjszakában. A parlamenti választás eredménye a hatóságok számára is megvilágosodást hozott. Olyan ügyekben indultak eljárások, amelyek eddig valahogy nem érték el az ingerküszöböt. Hűtlen kezelés és pénzmosás gyanúja miatt történetesen Balásy Gyula cégei ellen is nyomozás folyik.

Ennek a maffiamódszerekkel kiépített hűbéri és táplálékláncnak a legtetején Orbán Viktor állt. Csapdosnak körülötte a villámok, nyugodt nem lehet. Ki tudja, hogy hűségesnek hitt vazallusai közül hányan keresgélik lázasan ezekben a hetekben, mit is takar pontosan a kifejezés: vádalku.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatyában 2026. május 7-én.