VÉLEM ÉN

Amerika Trump nélkül sem lenne egészen más, és minden látszat ellenére a korábbi, Trump politikáját mélyen elítélő Biden elnök sem kezelte például Európát a régi szép idők szellemében, sőt. De nem tépte szét a Nyugat egységét, nem nevezte agresszornak Ukrajnát...

Például a görög–perzsa háborúk idején Dárajavaus (Dareiosz) perzsa uralkodó követeket küldött a görög városállamokba, hogy hűségük jeléül földet és vizet kérjenek tőlük, de Athén­ban egy kútba, Spártában pedig egy szakadékba dobták a követeket.

A vámháborúban minden érintett veszít, és az USA szavazóit olyan mértékben fogja fejbe kólintani, hogy a midterm választáson a republikánusoknak esélyük sem marad. Ilyen érvekre bizony hallgatnék. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy Trump is hallgatott rájuk...

Időben haladva Gárdonyi Géza 1902-ben megjelent, A láthatatlan ember című regényében már arrafelé mozdul gondolatban, amerre ez a cikk is irányul: „A férfi fegyvert visel az oldalán, a nő és a rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság.”

Belegondolni is döbbenetes, hogy az idei választás első szavazóinak egy része még az óvodát sem kezdte el, amikor a Fidesz 2010-ben másodszorra hatalomra került. Mióta az eszüket tudják, az Orbán-rendszerben élnek. Végigélték az oktatási rendszer lerohasztását.

Az a bolsevik, akinek apukája nem volt MSZMP-propagandista, mint Orbán Győző. Az a bolsevik, aki nem volt KISZ-titkár, MSZMP-­tag, mint Orbán. A nagykörúti libsi alföldi szegényparaszt és kulákká minősített birtokoscsalád leszármazottja. Mint én.

Kiderült, ő egy „szabad ember”. Nem újdonság, hogy itthon tényleg azt csinál, amit akar. Saját hatalmi keretei között valóban elszabadult. De külső mozgását tekintve éppen nem függetlennek, inkább kiszolgáltatottnak, néha kínosan megalázkodónak látszik

Zelenszkij valóban szorult helyzetben van, aki azonban az ukránokat szolgálja, és aki nagyon is le szeretné zárni a háborút. De persze nem úgy, ahogy Putyin és sajnos Orbán szeretné. Mi csak azt szeretnénk végre megtudni, hogy neki miért lenne jó Putyin békéje.

Talán le kellene írnom néhány sorban, milyen érzelmi dráma zajlott azokban a percekben, míg a forró húspogácsa jeges fasírttá lényegült át, a puha buci meg fagyos kétszersült lett, s becsempészni ezt a kis cetlit a csomagba, hátha megértésre találnának odaát.

– Megjöttem. Gondolom, menjek a Pokolba... – Dehogy, édes fiam! Már nagyon vártunk! – üdvözli Szent Péter. – Hát, ez kellemes meglepetés – örül meg Lázár János. – Azt hittem... de ezek szerint mégis a KDNP-s cimboráimnak volt igaza erről az egészről. – No, az talán túlzás...